|
I.
Montjoie medvéi
Montjoie:
hegyvidéki falu Franciaországban. Az Egyházat kiverte házából Franciaországban
az Állam. Ez idõ szerint pedig leltározzák a francia templomi kincseket.
Passzív rezisztenciához nem nagyon értenek Magyarországon túl. A papok és
fölbujtott híveik tehát aktive rezisztálnak Franciaországban. Nem engedik be a
templomokba a leltározókat. Sok harcot vívtak meg mostanában francia templomok
körül. Montjoie azonban kicsi község, s vallásos ember benne alig akad. Félni
lehetett, hogy a templom annyi védelmet sem kap, amennyi alatt az abbé ünnepies
tiltakozását fölolvashatja. Hát ki védje meg a templomot? Két medvetáncoltató
paraszt elhozta a medvéit. A medvék dörmögve álltak meg a templomküszöbön. Ha
leveszik a szájkosarukat, bizony széjjeltépik az állam embereit. De ezeknek
volt eszük: vártak. A pap fölolvashatta a protestációt. A medvék megvédték az
Egyház tekintélyét. Reméljük, hogy zsinat fog összeülni nemsokára Tridenten. Az
Egyház alaposan kihagyta megváltást hirdetõ dogmáiból a medvéket. Csak az ember
kap menyországot. Az állatvilág más képviselõi nem. Ez szûkkeblûség. Legalább a
medvékkel szemben történjék kivétel.
II.
10 : 531
Legenda
(ez egy paripa) futott, s aki benne bízott, tíz forintra ötszázharmincegyet
kapott Alagon. És még mondja valaki, hogy tehetséges ló hiába lót-fut
Magyarországon.
III.
A Lyon-eset
Bevallom
a rendõrségnek, hogy ötször voltam a Lyon-kávéházban mostanában. Feketekávékat
fogyasztottam, sõt egy esetben sört is. Most már mondjuk, hogy a múlt éjjel
ottkap engem a rendõrség s nincs nálam igazoló írás. Ellenben van elõttem egy
vádoló, üres csésze. Viszont a ruhám tisztességes, tehát Budapesten gyanús.
Engem is igazolásra szólítnak? Ebben az országban elég, ha valaki - élni mer?
Akkor már gyanús? Teljes tisztelettel mondom, hogy ilyen eseteknél nem állanék
jót magamról. Mert én szerencsétlenségemre ismerõse vagyok olyan országoknak,
ahol az egyéni szabadság komoly valami. És nem lehetetlen, habár szeretek
kultúremberként viselkedni, hasba rugom azt, aki engem indokolatlan
érdeklõdésével megsért.
IV.
Két új lovagról
Gyönyörû
írás az írás, mely arról szól, hogy a derék Charles Pruvost és Henri Nény a
becsületrend lovagjai lesznek. Ezek a lovagok tudvalevõleg courrieres-i
bányászok, s húsz napig halottak voltak tizenharmadmagukkal. Franciaország
elnöke lovagokká üti õket. Minden dekorum szamárság, ha külsõség. De viszont az
emberek is szamarak maradnak sok száz évekig. De milyen másképpen és milyen más
érdemért tüntetnek ki Franciaországban, mint nálunk. És ha már szamarak
vagyunk, mégis csak jobb szamárnak lenni a demokrata köztársaságban, mint
idehaza.
Budapesti Napló
1906. április 6.
Pont
|