|
Szegény
Illés prófétát elkergette városa, Sion. Nem azért, mert papnak volt hitvány.
Kitûnõ szent pap volt Illés próféta. De elhanyagolta az üzleteket. Csõd szélére
juttatta városát Illés próféta. Tehát elkergették. Mert nem csupán igébõl él az
ember. És a mennybéli üdvösség papirosait nem lehet börzére vinni.
Bizarr
kis spektákulum volt. Sion nagy templomában zúgtak a harangok. Seregeltek
lármásan a hívek. A szent templomban dühösen harsogtak a szavak:
-
Mi van a vasgyári részvényekkel?
-
Gazember a próféta: tönkretette a villamos mûhelyt.
-
Hová tette a pénzt?
És
ezer ilyen kérdés zúgott a próféta felé. Végül a szent templomban kimondták,
hogy új prófétát választanak. Illés prófétát még a felesége is elhagyta.
Voliva, az új próféta, pedig megígérte, hogy Sion lakosainak nemcsak lelki
éhségét fogja csillapítani. De rendezni fogja a zilált vagyoni helyzetet is.
Ezekután bizonyosan imádkoztak a hívõk. Így szokás ez Amerikában. És nem csupán
Sionban. Elsõ az üzlet.
De
talán nemcsak Amerikában. Ime Vilmos császár palotájában trafikot nyitottak. A
földszinten egy nagy helyiséget bérbe adott ki a császár, mert bizonyosan jó
bért kap érte. Feudális gõgû urak hanyattvágódnak e hírre. Pedig nincs ebben
semmi különös. De benne van a mai élet, s talán a mindenkori élet igazsága. A
régi nagy kultúrák idején sem volt ez másképpen. A seftet a császárok sem
vetették meg. A pénz pedig - pénz.
A
napokban Rozsnyóról jött a hír: a rozsnyói püspök bolthelyiségeket rendeztet be
palotája földszintjén. A trafikoké a hatalom. A trafikok beveszik Siont,
kikezdik a császári palotákat s szállást kapnak papi fejedelmeknél. Hódító
császároknál is hódítóbbak voltak s lesznek a trafikok.
Budapesti Napló
1906. április 7.
Lellei
|