|
I.
A Vezúv
Földindulás
van igazán. A Vezúv is háborog. Nápolyra hull a hamuesõ. Új kráterek nyílnak.
Éhes a Föld. Tüzes szájakkal föl akar minket falni. Lávafolyam fenyegeti ismét
Pompejit. És rémületben reszket az egész környék. Mit akar a Vezúv? Lehet, hogy
ott, ahol a régi Pompeji helye van, még régebben egy másik varos állt. Más
kornak, más népnek, más kultúrának a városa. A Vezúv befödte, hogy majd jeleket
kapjon a múltról a jövendõ. Aztán így õrizte meg a mi kultúránk és korunk
számára Pompejit. Lehet, hogy most belõlünk akar egy darabot konzerválni a
Vezúv. Hogy átnyújtsa majd egy jövendõ kornak.
II.
Hart
Hart
úr megérkezik egy városba. Lakást vesz, s az erkélyérõl virágot vagy aranyat
szór a népnek. Bár különc amerikai nábob ez a Hart: inkább virágot szór. Az
aranyat a bolond sem szórja könnyen. Aztán azt is megteszi Hart, hogy ebédre
hív mindenkit, kivel az utcán találkozik. És Hartot mégis gyûlöli a nyomor. Nem
azért, mert esztelenül bõkezû. Nem azért, mert igazán jót mívelni nem így kell.
Gyûlöli - a pénzéért. Mert csodálatos dolog ez. A szegénység minden gazdagságot
gyûlöl. De azt gyûlöli jobban, amelyik évõdik vele.
III.
Bernstein
Goethét
idézik a Bernstein darabjában. Budapesten ezt észre sem veszik. Pedig új dolog
ez. Nem is régen hazaárulás volt Párizsban Wagnert szeretni. Semmi német nem
kellett. Nagy írókat meggyûlöltek Párizsban azért, mert tudomást vettek a német
géniuszról. Ma pedig német írókkal kacérkodik egész Párizs. Nietzschét talán
franciák olvassák legtöbben. És sikk ma például Goethét idézni, akit a franciák
hosszú évtizedekig becsméreltek. Merte volna csak Zola cselekedni ezt annak
idején. Neki nem lehetett. Még ilyen apró dolgokban is érvényesül az új
törvény. Az idézetekben is. Az apostolt megkövezik. Jön az epigon, s nagy,
szentséges ember lesz azért, amiért az apostolt megkövezték. Zola vet és
Bernstein arat.
IV.
Börvely
Börvely
a világ közepe. A börvelyi ember ezt hitte századokig. Legalább evvel csúfolják
Börvelyt tréfás parasztok más faluból. Nyilván jól érezte magát a börvelyi
ember Börvelyen. Jól érezte magát századokig. Most néptelenedik Börvely.
Menekül belõle mindenki, mert nem tud megélni. Börvelybõl s vidékérõl százával
vándorolnak az emberek Amerikába. A világ közepérõl akár a világ végére is
elmegy manapság a magyar paraszt.
Budapesti Napló
1906. április 8.
Pont
|