|
Naplegenda. Írta Kisbán Miklós. Motto: Herbert Spencer Principles of Sociology I.
pag. 825., 411. Hogy miként születik a mithus? A rendkívüli ember kalandjából.
E kaland lantverés is lehet. Már a mottó tetszett nekünk. Drámai költemény
Spencer nevében. Ennyi erudícióhoz nem szoktattak bennünket költõink.
Lássuk
csak. Olvassuk csak. Nem érezzük olcsó embernek ezt a Kisbán Miklóst. Ki lehet
õ?
Kisbán
Miklóst pszeudonimnak hírlelik. Ugyancsak hírlelés szerint Kisbán Miklós: gróf
Bánffy Miklós volna. Akárki, komoly irodalmár, akármit beszél. Fontos dolog az
ilyesmi. Nekünk például dupla öröm ez a könyv, ha így van. Íme egy elõkelõ
magyar amatõr, aki csakugyan elõkelõ. Eötvös, Kemény s néhányak, régiek óta az
úgynevezett elõkelõk nem kényeztettek el bennünket. Szinte megdöbbentõ ennek a
7-9-11 ágú koronás osztálynak lelki elzüllése. Ez az intellektuális és
kulturális süllyedés szinte páratlan. Fizikai romlása régi már ez osztálynak.
Most robogva indul meg a politikai. A dzsentri után íme magva szakad az
exkluzív históriának. De mindezt csak mellékesen írjuk. Abból az ötletbõl, hogy
a Kisbán Miklós könyve meglepõen sok egy magyar fõúri amatõrtõl. És hogy fõúri
íróink borzalomba kezdtek már ejteni minden mívelt magyar lelket. A nõk is. Sõt
azok igazán.
Kisbán
Miklós több, mint literary gentleman. Európai ízlésû, elmélyedt, finomlelkû
ember. Sokat olvasott s hasznosan. A Naplegenda Ibsen Peer Gynt-jére
emlékeztet. És ez csupán dicséret. Kihallom én azért e könyvbõl Spencert,
Nietzschét. Kiérzem a legújabbakat is. Meglátom az egészen eredetit. Érdekes és
szép könyv. Megint egy szimptómája a magyar lélek új, nagyszerû válságának. Nem
fogtok már sokáig döngicsélni kis tanya-emberek. Nyakatokat fenyegeti már
Európa.
A
Naplegenda nemes legenda. Szimbolikus költemény. Az õsember korából. A hatalmas
vadász, Ijjas megvénül. Fiatal asszonya van. Lépések hangoznak a rettegett
barlang körül. A vénhedt férfiú helyére jön az új, fiatal férfiú. Jön az
ismeretlen. A veszedelem. Az új Nap: az új férfiú. Az asszonyt kívánja meg.
Virágszált. Jön és birokra kél Ijjassal. Megöli Ijjast. Új tüzet gyûjt a
tûzhelyen. Erõs karjaiba szorítja a leányt. Mindenki meghódol neki:
-
Üdvözlégy, mindenható vadász.
Nagy
gondolat. Buja, költõi, szép nyelv. Elegancia a fölfogásban. Mitikus és illatos
homály. Sok raffináltság. Megmozgatása sejtéseinknek. Egy modern írás.
Szeretettel
dicsérjük Kisbán Miklós könyvét. Más nyelven nem volna talán jelentõs. Magyarul
igen. Jel az új jelek között. Szeretnõk színpadról látni. De ez már merész
kívánság nálunk. Talán a Thália megpróbálhatná.
Singer
és Wolfner bizománya a könyv. Ára 2 korona. Sokan aligha fogják olvasni: ez
bizonyos.
Budapesti Napló
1906. április 8.
A. E.
|