152. ÚRI FÖLDRENGÉS

Bécs szokta adni a földrengéseket is Magyarországnak. Az napon, mikor Mátyás király bevette Bécset, megrengett a magyar föld. Budának várában az olasz tudósok talán meg is örvendeztek. Hogy lám Árpád országa is nemes ország. Mint szép Itália. A Duna valósággal kacagott. Nyugtalan, zajos, különös bugyogással. Így íratik régi krónikákban.

Most, hogy Polónyi vette be Bécset, ismét földrengés volt a Kárpátok alatt. Hegyek tûntek és hegyek támadtak. Folyócskák merészkedtek ki régi medreikbõl, s úgy tesznek, mintha meg sem akarnának állani a Fekete-tengerig. Nagy-nagy földrengés volt ez. Ha mapparajzolók országok belsõ térképét tudnák rajzolni, már ma sem ismerne egy teremtett lélek sem a tegnapi Magyarországra. Új osztozkodás történt Pusztaszeren.

Pedig a Cunard Line forgalma ma sem csökkent. Károlyi Sándor zselléreinek sorsát ezután sem fogják sokan irigyelni. A pellagra vizitei nem maradnak el Erdély és Bihar tájairól. Tizennyolcmillió ember csak látja e földrengést. Érezni nincs joga. Orra tõle fokhagymás. Joga van a beszakadó házak alá temetkezni. Egyébként a nagy, vulkánikus változás örömeihez nincs köze. Ez zártkörû földrengés volt. Úri földrengés. Mint egy piknik például a Nemzeti Kaszinóban. A magyar politika nem Vezúv. A Vezúv demokrata. Ha Resinát elönti, elönti Torre del Grecot is. A magyar politika eleddig csak pusztító láváját juttatja kegyesen és kizáró­lagosan a népnek. Ami áldást hoz, azt családi körben osztja szét. A rossz gyermekek, s akik már tegnap este is ettek, ma nem kapnak vajas kenyeret. Nagy-nagy földrengés volt ez, de csak a Tisza István becézett nemzeti intelligenciájának családi eseménye vagy katasztrófája.

Elképzelünk némely ismerõs vidéket. Milyen komor gyász honol tegnap még vidám kúriákon. A Rudi vagy a Jancsi családok ékei menesztetnek a fõispánságból. Andor nem lesz többé képviselõ. Tisza István nemzeti intelligenciája nyolctized részében teljesen a politikából s politikai nexusaiból él. Nagyváradon beszélték, s tanúk esküsznek reá, hogy igaz. Egy dzsentri-familia legifjabb tagja jogi könyveket magolt. Nehezen ment. Nem történt még ilyesmi úri családban. Sebbel-lobbal érkezik a bátyja. A kaszinóba távirat jött. Tisza István miniszterelnök lett. Rárivall a magoló öccsre:

- Mit biflázol, csacsi. Pista bácsi miniszterelnök lett.

Egy-egy miniszteri kinevezés ezer és ezer dologhoz nem szokott, úri, magyar kényelmû família szívét szokta megdobogtatni. A vármegyei írnok is sokat remélhet. Van egy fõszolgabíró rokona. Az jó barátja az új fõispánnak. A fõispán beszélhet a miniszterrel. Minden új magyar kormány sleppje és ereje néhány tízezer ember. A népbõl csak a kortesek számítanak. Egy-egy kormányválság pedig azt jelenti, hogy az úri osztály melyik és milyen nagy részének kitartása van a soron.

Mint Nagyváradon nemrég Pista bácsi, úgy hozza most új embereknek az új örömet Sándor bácsi, Feri bácsi.

Köröskény mellett, vagy Nyitrában valahol, talán megint rendreutasítottak egy magoló diákot:

- Mit biflázol, csacsi. Géza bácsi miniszter.

Egy azonban bizonyos. Ilyen nagy helycsere nem volt még, mint a mai. Ennyien még sohasem akarták puha, úri helyre löketni magukat a megrengett földdel. Tisza István nemzeti intelligenciája vitustáncot jár. Éhesek, elõkelõek, érdemesek, érdemtelenek, nagy erejûek és kalandorok lihegésétõl olyan nehéz a levegõ, mint Nápoly fölött.

Egyébként új hivatali és társadalmi elhelyezkedése néhány tízezer embernek. Ennyi az egész. Itt persze csodák bõséggel történnek. Komoly fõispánjelöltek, emberek, akik még két évvel ezelõtt nevetséges analfabéták, notórius semmik. A nemzeti intelligenciára dicsõség vár az úri földrengéssel. A nemzeti intellektusra? Ez nem egészen bizonyos. A milliók pedig egyelõre maradnak, akik voltak. Jogtalanok, nem számítók, lenézettek. Kik mellett a nemzeti lélek tûzhányó hegyei is félreköpnek.

Más földrengés lesz itt nemsokára. Persze akkor nem a Kossuth Lajos-utca rázkódik meg. Nem Duna-ünnepély lesz az. Nem házi bál. Nem zártkörû piknik. Nem úri földrengés. Ez a mai földrengés csak elõdübörgése annak a nagynak. Jön - s próbálják meg az urak, hogy ne jöjjön - jön a nép. És kérni fogja magának az országot, melyhez egy kis joga is volna. De amelyet meg is ígértek neki. Még egy választás, még egy új kormány. Az már nem lesz családi esemény. Az igazi, nagyszerû földrengés lesz.

Budapesti Napló 1906. április 14.

(A.)