155. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Románia

A déli Kárpátok alatt szaporán és érdekesen éli világát egy ifjú királyság. Románia a románoké, s türelmetlenebb sovinizmus ezidõszerint egész Európában nincs az oláhnál. Néhány nappal ezelõtt forradalom tört ki Bukarestben egy francia elõadás terve miatt. Románia vezetõ emberei, intelligensei csaknem egytõl-egyig európai emberek. Száz és száz román diák jár évenként például a párizsi Sorbonne elõadásaira. Természetes, hogy Párizsban a magasabb és szolidáris emberi kultúra apostolai nem értik Romániát. Miért ez a féktelen türelmetlenség? Most aztán válaszolnak Bukarestbõl a párizsi kérdésre. Az oláh sovinizmus nem Románia produkciója. Magyarországon született és nevelõdött oláhok honosították meg. Ezek rettegnek minden újtól, minden idegentõl. Mindentõl, aminek nemzeti bocskorszaga nincs.

II.

A meggyanúsított Apponyi

Véletlenül egy szerkesztõi üzenetet pillantottunk meg egy koalíciós függetlenségi kormány­párti lapban. Szól az üzenet egy tanítónak vagy tanárnak. „Sikerül, ha van protekciója.” Ejnye, ejnye: hát nem a makulátlanság órája köszöntött Magyarországra? Vagy csak a kultusz­minisztériumban maradt meg a nepotizmus és protekció. Ugyanez újság állandóan az erkölcsök tisztasága nevében könyörgött és káromkodott Apponyiért. Most pedig meggyanúsítja. Hogy csak protekcióval lehet ma is valamit elérni. Mi nem hisszük ezt. Erõs a bizodalmunk, hogy az új rendszer perhorreszkál minden protekciót. Ma már csak az igazi érdemé minden elismerés, jutalmazás és siker.

III.

Az Akadémia

Nagy örömmel látjuk, hogy az Akadémia financiái rendben vannak. Az Akadémiának a politikai zavarok sem ártottak. A pénzére jól vigyázott az Akadémia. Most már azonban ideje, hogy az Akadémia dologhoz lásson. Wekerle és Kossuth iparos országot akarnak Magyar­országból csinálni. Aminek bizony már: ideje. Az Akadémia fektesse bele a pénzét okosan néhány szükséges ipari vállalatba. E nagy összeg nagyot lendítene Magyarország közgazdasági életén. Nem is szólván arról, hogy tudomány, irodalom, kultúra mint föllendülnének, mihelyst az Akadémia kiszabadulna a tudomány, irodalom, kultúra nem neki való, ostoba és gyûlölt nyûgeibõl.

Budapesti Napló 1906. április 20.

Pont