157. SAN FRANCISCO

Formosa, Vezuv, San Francisco. A Föld szamárkodik. Ezer helyen. A Nap haragította-e meg? Nem sejti senki az okot. Baj van. A Mars egyik úri lakója tegnap ezeket jegyezte naplójába:

Kacagom a Földet s mulatságos lakóit, az úgynevezett embereket. Micsoda ijedelem van most ott. Algeciras és minden feledve. A dalmát partokon remegve úszkál és kémlel Vittorio Emanuele hajója. Az emberek elfeledik a Földön az örömet. Még Kossuth Ferenc minisz­terségének sem tudnak örülni.

Igazán: vigalom a Marsról ezt az emberi pereputtyot nézni. Mi már századok óta ismerjük a rengések törvényét. Vezuvjainkat pedig úgy nyergeljük meg, amint akarjuk. Holott mi, Mars-lakók, nem vagyunk olyan fönnhéjázók, mint a Föld lakói.

A Föld-lakók nagyon is gõgösek voltak már. Sacramento, Berkley és egy csomó város ezért omlik össze. Pompejivel szemben is ezért esik ismétlõdés bûnébe az idõ.

Ám érdekesnek mégis csak érdekes ez a földi kalamajka. Torre del Grecóban is nagy volt a baj. Mire összegyûltek a papok és a hívõk. Ömlött a láva, s imádkozva döglöttek az emberek. San Franciscóban kevés fohászkodás volt. Ellenben vagy ezermillió dollár értékû csapás máról holnapra érte ezt a tájat. Néztem innen a Marsról, hogy jönnek-e a papok? A papok nem jöttek. Ellenben jelentkeztek a biztosító-társaságok. Kijelentették, hogy õk fizetik a kárt. Pedig a kárt nyilván vis major okozta. Egész Amerika ígéri s akarja, hogy jóváteszi azt, amit a Föld betegségében, avagy fölbújtottságában vétett. Ez tetszik nekem. Amerikában nem esnek ülepre az emberek rögtön. Ott emberi mivoltukban az istennel is birkóznak, ha hisznek benne. Mindenképpen pedig Amerikában más emberek élnek, mint Európában. Emlékszem például a Tisza botrányára. A Tisza: egy folyó. Egyebek mellett elöntött egy magyar, alföldi várost. Szegednek nevezik. Ott imádkoztak. Fogadalmi templomot míveltek. Beszentelték talán az egész várost. Végül végigkunyorálták egész Európát. Csodálatos dolog ez. Az egész Föld nem sokkal nagyobb a kabátom gombjánál. És tessék megnézni Szegedet és San Franciscot. Nápolyt nem emlegetem. Ott európai erkölcsök uralkodnak. Micsoda eltérések és különbségek. Mennyivel bodogabbak lehetnek például az emberek Amerikában, mint a földi civilizáció õsi helyein, Európában és Ázsiában.

Eszembe jut egy példa. Van Magyarországon (ilyen ország is van a Földön) egy politikus. Apponyi Albert a neve és gróf. Ezt rossz iskolában nevelték. A kalksburgi jezsuiták iskolá­jában. És csak egyszer kellett ennek az embernek bekukkantania Amerikába. Visszajött az anyagi boldogulás általánosságának és magasztosságának fölfogásával. Visszajött hitvallásával a demokráciának. Egy Marslakónak az esze megáll: a kicsi Földön mennyi kontroverzia.

Amerikában hiába reng a Föld. Eddig újfajta cementes házakat építettek. E házak sem bírtak a Földdel. Amerikában tehát új házakat fognak építeni. Olyan házakat, amelyek dacolni fognak, mikor a Föld szamárkodik. Egyet már látok. A Földnek Európa nevezetû részén politikai kérdések összeomlasztanak mindent. Amerikában szembeszállanak az emberek a Nappal s magával a Földdel. Dacosak, erõsek, mert van joguk a maguk eszében és - pénzében bízni.

Nézem a Föld vad játékát, s kacagom az úgynevezett embereket, akik még ilyenkor sem tudják, hogy kik õk.

Teremtõdött a Föld embere nem azért, hogy Alsó-Szobráncon képviselõvé válassza Braun vagy Kovács Lajost. Avagy a grófot, vagy a demokratát. Sõt nem is azért teremtõdött az ember, hogy keresse a boldogtalanságát. Kész boldogtalanság, hogy - a Földön él. És ehhez még magyar vezényszó sem kell. Harcolnia kell az embernek állandóan a Földdel. És útja és képessége meg van szabva. Kultúra és pénz. Már az egészen mellékes, hogy visszacsinálják-e a választási törvényt Németországban, s hogy alkotmánypárti jelölt gyõz-e Ó-Bogsánban, vagy hol.

Persze mindezt hiába beszélném a Föld lakóinak. Azok igazán nagyon furcsa lények. Az emberben, az úgynevezett emberben, voltaképpen csak akkor támad föl az emberi, mikor lába alatt megindul a Föld. San Francisco és vidéke romokban. A Vezuv még mindig mérges. Vajon megsejtik-e a Földön s különösen a Föld némely részén az emberek, hogy Calderonnak nincs igaza. Az élet nem álom. Az élet szent küzdelem. Pénzzel és ésszel a durva Természet ellen.

Budapesti Napló 1906. április 21.

(A.)