|
-
Bemutató-előadás a Nemzeti Színházban -
Budapest,
április 21.
Valahányszor
angol színdarabot látok, irigye vagyok Albionnak. Az angol színdarabok
többnyire rosszak, s majdnem mindig mûvészietlenek. De milyen optimisták,
életörömesek. Még az angol tragédiák is sugarasak. És még egy Zangwill is -
angol.
Franciák,
spanyolok, olaszok, németek, oroszok, skandinávok nyugtalanítanak bennünket. De
sõt a magyarok is már. Még a kacagásukkal is nyugtalanítanak. Még olcsó
darabjaikból is kibömböl az emberi lélek mai nagy válsága. Az angolok azt
mondják, hogy a világ s az élet szép. Ez a világ a Leibniz világa: a legjobb
világ minden elképzelhetõ világok között. És nem kell lenézni ezért az
angolokat. Õk általában boldogabbak, mint mi, itt a kontinensen. Históriai és
gazdasági okai vannak, hogy Albionban ilyen gyermekes kedvvel nézik az életet.
Pénzes ország, pöfögõ, egészséges ország.
Mary
Ann is szinte tulipános darab. De igazán kedves és derûs. Elmés ott is, ahol
naiv. Bájos és mégis szellemes - csacsiság. Mary Ann egy nagyvárosi hotelecske
cselédje. Itt ismeri meg Lancelot bárót, a mûvészt, a muzsikust. Lancelot jó a
leányhoz. Aztán a leány hirtelen százezreket örököl. E százezrek elválasztják
egymástól a fiatalokat. De eltelik öt év s Mary Ann mûvelt dáma, Lancelot híres
ember. Legyenek boldogok: egymáséi lesznek.
Ostoba
és nagyon szép mese. Újra mondom: boldogok az angolok. Ha valami nagyon bántja
õket, hát az például egy anglikán pap papos és szamár kenetessége. Vagy valami
nyárspolgári ügy. Valami efféle semmiség. Talán az angol íróknak van igaza.
Talán Zangwill, a sötét tónusokat is ismerõ, a nagy Zangwill is okosan teszi,
ha ilyen szépnek látja az életet. Elhiszik neki még a Nemzeti Színházban is.
Rossz
elõadás és nagy siker. Dezsõ Lancelotja tetszett érdeme szerint legjobban. Jó
és meglepõen emberi Jászai Mari. Mary Ann-nek D. Ligeti Juliska nagyon való.
Éppen olyan csinált kedvességû s iszonyúan érzelmes, mint a darab. Aranyos
kedvû Rózsahegyi, s Gabányit és Nagy Ibolyát kell még megemlítenünk. Mihály
József fordította a darabot - jól.
Budapesti Napló
1906. április 22.
Dyb
|