|
Kényes
ügy: ne üssük dobra. Általában nemzeti reputációnk érdekében illenék
meggátolni, hogy a magyar választási hadjáratról a külföld értesüljön. Lássuk
csak. Gyõzött a nemzeti demokrácia. Tapsoltattunk magunknak a külfölddel.
Tapsolunk itthon. A zúgó tapsviharba pedig fájdalmas ordítások sírnak be. A
nemzeti demokrácia csendõrökkel kínoztat egy sereg embert. Mi a vétkük? Szabad
honpolgároknak képzelik magukat. Alkotmányos életet akarnak élni. Egy-két
esetet mondunk. Magunk között maradjon. Itt van Csizmadia Sándor. Magyar poéta.
A magyar kultúrának egy kevéssel többet használ, mint a jelölt urak közül -
mondjunk keveset - nyolcvan percent. Kultúrországban erõnek erejével
parlamentbe hozza a kormány, ha kiderül, hogy neki ilyen vágya van. Nálunk
csendõrök õrzik. Be nem engedik abba a választókerületbe, ahová õ voltaképpen
csak elveket megy hirdetni. Tán meg is verték már azóta. Mint ahogy Kispesten
hazafiasan halálra vertek egy embert, aki azt merte mondani, hogy õ
szocialista. Avagy itt van a Grosszmann Miksa dolga. Ez is bízott a nemzeti
demokráciában. Hiszen õ is demokrata. Csak éppen elõljár a koreszmékben:
szociálisan az. Kacagtató eset. Resicán sok ezer híve várja a jelöltet, aki
pláne tudja, hogy komolyan úgy se küzdhet a mai választási rendszer mellett
gyõzelemért. Vonaton utazik Grosszmann. A vonatnak rendes állomása
Román-Resica. De a vonat nem áll meg.
Nehogy kiszállhasson a gaz szocialista. Szocialistákat letartóztatnak, mert -
szocialisták. Katonák és csendõrök verik szét a kellemetlenebb választási
gyülekezeteket. Beszélni csak hatósági engedéllyel és koalíciós bárcával
szabad. Oroszországban több az agitáció szabadsága. Nagyon kényes ügy ez.
Intézkedjék a belügyminiszter, vagy ki. Nehogy a külföldre hatoljék ki a
jajgatás. Kérdeznék ott künn: Megint Oroszországból jönnek a jajgatások?
És
muszáj volna bevallani:
-
Dehogy. Magyarországon csinálja a nemzeti demokrácia - a nemzeti demokráciát.
Budapesti Napló
1906. április 27.
|