|
A
nagy Castelar hatalomra került s naív hívei azt hitték, hogy Spanyolország
nyomban köztársaság lesz. Önök azonban tudják, hogy Spanyolország még ma is
királyság. Sõt annyira királyság, hogy az már szinte nem járja. Pedig eltelt
majdnem negyven esztendõ is azóta. Ám Castelar abban a percben már nem volt a
régi republikánus, amely percben vállalta a hatalmat. Szidták és átkozták
republikánus hívei. Nem volt igazuk, mert Castelar a régi maradt. Avval a naív
becsületességgel, amire csak író ember képes, jelentette ki egy viharos ülésen
a radikális ellenzéknek:
-
Ebben a székben egészen másként látja az ember a dolgokat, mint azokról a
padokról.
Mint
ahogy másként is látja. Okvetlenül pudli lesz az ellenzéki tigrisbõl, ha
hatalom-falatot kap, míg a világ mai rendje tart. Annak belsõ törvényei vannak,
hogy Castelar a kormányon nem maradhatott meg a réginek. Nem emberek csinálják
a régi társadalmak helyébe az újakat. Államok formáit sem emberek változtatják
meg. Hanem igenis gazdasági és kulturális erõk. Hogy úgy mondjuk: a társadalmi
léleknek elõkelõvé érettsége. Például: mi sírunk egy más Magyarországért.
Sírunk egy kultúr-Magyarországért, amely nincs. Sírunk egy demokrata
Magyarországért, amely nincs. Ha ugy tetszik: sírunk egy független
Magyarországért, amely szintén nincs. De sírásunk oktalan és tudománytalan. A
társadalmi erõk és erõtlenségek szerint a mai Magyarország nem lehet más, mint
ami. Ellenben valamikor, higgyük, a magyar társadalmi lélek megtisztul,
megérik, hiába minden. Az orosz cár egy millió embert kölcsönözhet a
reakciónak. A parlament lehet véletlenül feudális és konzervatív. Mégis
könyörtelenül eljön az a Magyarország, amely ma nincs.
Addig
csak tréfa és a jámbor tömegeknek szánt maszlag minden politikai csetepaté.
Pláne csak bárgyú ember örülhet annak, ha véres szájúak hatalomhoz jutnak. A
hatalmon csak - hatalom van. Aki a hatalomra jut, az már nem lehet az, aki
volt.
Nehogy
félreértsék ez írást önök: nincs ebben célzás mai és magyar politikára s új
magyar hatalmasokra. Az ördögnek van kedve még itt is politikát ûzni.
Clémenceau
s egy szellemes francia újságíró, Harduin, juttatták ezeket eszünkbe. A vad, a
radikális munkásbarát Clémenceau miniszteri székben ül. Valamikor, nem is régen
még, kormányok réme volt. Most fegyverrel veri le a munkásmozgalmakat. Egészen
ellenkezõen cselekszik, mint eddig beszélt. Talán lelkében változott õ meg.
Nem: csak miniszter lett.
Budapesti Napló
1906. április 28.
Ódi
|