|
- Bemutató
előadás a Vígszínházban -
Kéroul
és Barrének bolondos darabja mintha egyenesen Budapestnek készült volna. Az
aranygyapjú-féle darabok számára azonban már Budapesten is a nyár nevében
kíméletet szoktak kérni. Mi ezennel a nyár és a kímélet álláspontjára lépünk.
Kéroul és Barré összezsúfoltak minden kipróbált vaskosságot. Képtelen, malacos
cselszövényeket eszközöltek egy kokott körül. Közben a karzat kedvéért
iszonyúan szánalmas figuraként szerepel a rendõr. Óriási figurája a darabnak az
abszolút cocu, az agancs-ember. Párizsiak tudhatják élvezni a szerelmes
lámpaszerelõ kalandjait. Általában túlontúl jóízû és túlontúl sok groteszk alak
bolondozik itt. Az aranygyapjú pedig egy kétlaki kokott. Este hat órától
éjfélig vörös hajjal s halványszínû szalonban, reggel kilenctõl este hatig fekete
hajjal vörös szalónban fogadja imádóit. Mindenkivel viszonya van mind a két
személyében. Õrületes dolgok történnek a színpadon. De viszont van a második
felvonás végén egy dal és egy veszett, niggeres tánc. Sarkadi Aladár énekli és
táncolja pompásan. Varga Anna és Csáki Biri pedig néhányadmagukkal úgy
segédkeznek, hogy a színház majdnem összedõlt a tapstól. Kár, hogy meg nem
ismételték. A Vígszínház evvel a betéttel, ha betét, lefõz minden
music-hallokat. Sz. Varsányi Irén estéje volt az este, de mintha nagyon is
élénken érezte volna meg a darab stílusát. Sokat nyújtott a jóból. Kiss Irén,
Góth, Hegedüs, Tapolczai Vendrei, Fenyvesi, Balassa s még pár szereplõ között
alig tudnánk különbséget tenni. Nagyszerûen végezték mind a dolgukat. Góth
elmésen fordította a darabot s budapestiesítette a párizsi ötleteket. Nem volt
elõkelõ s nem nagyon eldicsekvésre való, de igen nagy volt a siker.
Budapesti Napló
1906. április 29.
Dyb
|