|
Párizsban
remegnek a mindjárt virradó naptól: május elsõ napjától. Pedig kiderült, hogy a
szocialisták nem szõttek összeesküvést. A szervezett proletároknál nincsenek
szilárdabb hívei a világi rendnek. Az õ forradalmuk a lassú, állandó
forradalom, s az õ zavargásaik kihágások az elv és tudomány útjáról. Uralmukat
a társadalmakra nem fogják meglepõ ötlettel, április harmincról május elsõjére
reáerõszakolni. A világ észre sem fogja venni, mikor õk gyõztek. S õk gyõzni
fognak, mikor a társadalmi erõk uralkodó dúca egészen belõlük táplálkozik.
Párizsban
egyszer meglátogattam az anarchisták gyülekezetét. Ez bizony nem párt.
Törvények nyûge kényszeríti õket, hogy magukat csak anarchista-szocialistáknak
nevezzék. Ám a legtarkább sereg a seregük. Elégedetlen szocialistától
bomba-dobó anarchistáig van a sorukban százféle forradalmár. Megdöbbenve
hallottam, hogy ezek az emberek a szervezett szocialistákat gyûlölik legjobban.
Pedig õk logikusak: a szocialisták mániákusai az államnak. Az anarchisták
pedig, a Tolsztojok és Lucchenik egyformán, azt vallják, hogy az emberi
boldogtalanság okozója az állam a maga leigázó rendjével. A világ ne aggódjék:
sohase fog elálmosodni. Ha majd valamikor meglesz az új rend: még akkor jön a
java. Még akkor fogja csak a társadalmakat ostromolni az emberi elégedetlenség.
Mert az élet célja a harc, és semmi sem állandó, csupán az - elégedetlenség.
*
Ha
pedig az anarchisták jutnának hatalomra, õk is konzervatívak és korruptak
volnának. Az ember szinte elõre látja az apró panamázásokat. Ha tudniillik
egyáltalában lehetséges volna, amit most elképzelünk, anarchisták a hatalmon.
Miként most a vállalatok körül, úgy folynék majd akkor a bombák körül a
panamázás. A legjobb bombákat a Herbertek kapnák, az ifjú anarchista ugron
gáborok. Pardon, az emberi elégedetlenségen kívül van még valami állandó és
örök: az emberi igazságtalanság.
*
Azonban
amíg csak Európa klimája meg nem változik, a legtöbb helyütt virágos, pompás
tavaszt fog jelenteni a május, az emberek szeretni fognak. Lám: egyre több
állandó emberi dolgot kell konstatálnunk. A szerelmes május mindig kísérni
fogja a forradalmi májust. Vagy helyesebben szólván: vezetni fogja. Az volna
nagy forradalom, amely egy májusban megtámadná a szerelmet. Schopenhauer
örömében föltámadna. Sztrájk a szerelem és az élet ellen. Nem kell megijedni:
ez az egy forradalom nem volna gyõzedelmes. Akik a szerelmet szeretik,
nyugodtak lehetnek.
Budapesti Napló
1906. május 1.
Ódi
|