|
I.
Ne öld meg
Egy-egy
szerencsétlen jelszó évtizedekig rombol. A fiatalabb Dumas tuez la-ja például. Sem ész, sem belátás nem tudták megölni. Most
talán már meghal. Megöli az ölés jelszavát az új házasság. Meg fogja ölni. Az
új jelszó pedig: ne öld meg. Lehet, hogy a gyönge esküdtek fölmentenek. De
szerelemért ölni nem szabad. Ha házasságtörésért bepanaszolod, megbüntetik az
asszonyt huszonöt frankra. Ha megölöd, ennyi elégtételed sem lesz. Válj el
tõle. Hiszen az élet legszebb cselekedete a szerelem. Jutalmazást érdemel és
nem halált. Tehát: ne öld meg.
II.
A hadnagy
Lehet,
hogy egy ostoba fickó. Egy egzaltált legény valóban a hadnagy. De vörös május
napján Párizsban odaállt a munkások elé. Odaállt és így szónokolt:
-
Sohasem lövetnék testvéreimre, a munkásokra. A klerikális tisztek
lelkiismeretükre hivatkoznak, mikor megtagadják az engedelmességet a templomok
elõtt. Nekünk, szocialista tiszteknek is van lelkiismeretünk.
Ezt
mondta a hadnagy. És akárki ez a hadnagy. Rögtön lecsukták a bátorságáért.
Tehát most mártír. Tehát követni fogják a példáját. Ma még nem is tudjuk
elgondolni, milyen nagy eset a hadnagy esete. Valamikor innen fogják számítani
a militarizmus bukását.
III.
Lázadó hajók
A
Knyáz Potemkin óta forradalom dúl a vizen. A tenger kóbor, úszó városai
megvadultak. Csaknem minden héten jön egy ilyen hír. A múltkor egy olasz
hajóról. Azután egy portugálról. Most a Hilarius nevû hajó. Néhány olasz és
spanyol hajcsár napokig a hatalmában tartotta a hajót. Veszedelmes divat. És
iszonyú érzés. Nyílt tengeren például arra virradni, hogy száz mindenre elszánt
ember kezében az életünk. Veszedelmes kor ez a mienk. Földön, levegõben, vizen
veszedelem. És mindenki lázadó ma.
IV.
A diszkosz
Különösen
érdekes hír: a görög diszkosz vetésében a finnek gyõztek. A legészakibb, kis
kultúr-náció fiai. És nem is csoda ez. Európában ma a finnek élik a legantikabb
életet. Mondjuk, hogy Spárta életét. Mert Athén életének folytatását Párizs
vállalja és reklamálja. A görögök pedig még a diszkosszal sem gyõznek Olimpián.
Mert e szegény elszlávosodott, degenerált fajta voltaképpen annyira sem hellén,
mint mink magyarok. Valósággal pokoli tréfája a sorsnak, hogy nyelvük és
lakóhelyük miatt az õ kötelességük a régi hellén dicsõséget megvédeni.
Budapesti Napló
1906. május 3.
Pont
|