|
Deus,
deus - kiáltának - és támadt a helyen Deés. Mi azonban már alaposan sejtjük,
hogy nem így volt. Mi sohasem voltunk tudósai a városépítésnek. Okvetlenül
zseniális fajta a magyar fajta. De a szittya agyat ezer évekkel ezelõtt valami
különös rozsda foghatta meg. Bizonyos dolgokhoz majdnem hatökrök vagyunk. Éppen
azokhoz, melyekbõl véletlenül a mai emberiség kultúrája rakódik.
Mikor
a nagy harc dúlt Mandzsúriában, néhány ötletes sovinisztánk a magyar-japán
rokonságot kürtölte. A szép ötlet azonban hamar elszégyelte magát. Kelet népe,
a legszélsõbb Kelet népe, mégis csak másképpen csinálta a maga életét, mint az
a Kelet népe, melynek sorsa miatt az aggodalom õrületbe kergette Széchenyit. Mi
ezer évig ezredrésznyit tanultunk Európától, mint Japán ötven év alatt.
Rémségesen lassú járású a gondolatunk. Mivel azonban mégis csak eszes náció
vagyunk, kifundáltunk egy szép kifogást. Erényt csináltunk a hibából, s
maradiságunkat elkereszteltük történelmi érzéknek.
Nem
is tudok hirtelenében suhogóbb és jobb ítéletet: a magyar nép nem városépítõ
nép. Ahol a tiszta magyar faj csinált városokat, mértföldekre körülrakta apró
tanyákkal. Álmodás ez a régi sátor-falvakról. És nem is szólunk arról, hogy e
városok mennyire városok. Nem is kell a nyugati Európába menni. Tessék csak a
nagy Csabát összehasonlítani a kis Eszékkel.
San
Francisco juttatta ezeket eszünkbe. Nagyságos és boldog Amerika. Kimondták
egyszerûen, hogy a rombadöntött világvárost 1907 nyarára fölépítik. Így,
szóról-szóra: Ekkor és ekkor San Francisco szebb és több lesz, mint volt.
Nálunk egy utcakövezési határidõre kevés volna. Mintha egy más naprendszer
valamelyik csodás bolygójáról jönne e hír. Micsoda erõ ez. És micsoda tudata ez
az erõnek. Kaliforniának pedig alig van olyan dicsõséges históriája, mint
Hunniának. Nem is irigylik ezt tõlünk a san franciscoiak. Még kevésbé irigylik
tõlünk nagy pietásunkat a múlt iránt. Nyakunkat tesszük rá, hogy egyetlen egy
osztályt sem akarnak ott konzerválni, s hogy ott nemzet és nép nem különbözõ
fogalom.
Mindez
és ezer különbség pedig, mintha csakugyan abból eredne, mert a magyar fajta nem
városépítõ. Egyetlen igazi városát sem maga építette: az én fajtám, a tiszta
magyar fajta.
A
túlcivilizáció megvetõi mindezért sokra tarthatnak bennünket. Sajnos, a
túlcivilizáció megvetõinek csak ott van életcímük, ahol már elégnél is több a
civilizáció.
Budapesti Napló
1906. május 4.
Ódi
|