|
- A Nemzeti Színház
két új darabja -
I.
Orátor
vagy publicista kapargál a szemétdombon, s talál egy ideát. Ez ideáról azt
képzeli, hogy orációnak vagy vezércikknek sok volna. Finom, mély, nagy vagy
poétikus. Mire, ha elõkelõ elme, mint Clemenceau, darabot ír belõle. A darab
pedig rendszerint olyan, mint A boldogság fátyola. Körmönfont, naivul
fontoskodó, megépített. Az ember gyomorgörcsöket kap a nagy lapos gesztusoktól.
A boldogság fátyola talán valamivel mégis különb az efajtánál. Egy boldog kínai
költõ, ki csak addig boldog, míg vak. Megátkozza, aki szemevilágát visszaadja.
Mert látja, hogy õt mindenki csalja. Újra megvakítja magát, hogy újra boldog
legyen. Õsi idea, s csak egy nem igazi író merészeli földolgozni. Õsi és naiv
fogás a történet kínaiasítása is. No de mindegy: ez a színpadi mû: allegória
deszkára vitt vers. A Nemzeti
Színházban pedig csináltak belõle polgári drámát. A szerencsétlen Mihályfinak
ma jutott eszébe zacconiskodni. Még a patológiai hatásokat sem engedte el. Õ és
egynéhány társa agyon is ütötték alaposan Clemenceau-t. Hát a Nemzeti
Színházban nem tudják, hogy minden darabnak más játékstílus dukál. Sõt több
dukál: ezúttal elmésen, gunyorosan stilizálni kellett volna. Az ember
kétségbeesik, ha arra gondol, hogy egy igazi színpadi poétánk támadhat. Vagy
egy magyar Hauptmann legalább is. Mit csinálnának a boldogtalannal a Nemzeti
Színház rossz emberei. Senki az egy ifjú Hajdun kívül még csak hozzá sem
szagolt a darabhoz, melyet Heltai Jenõ fordított jól.
II.
Dálnoki
Nagy Lajos - úgy tudjuk - Arad vármegyei alispán. Tiszteljük a gusztusát, hogy
az õ passziója: az irodalom. Nem szoktattak nagyon ehhez minket a Dálnoki Nagy
Lajosok. De engedelmet kérünk, egy ilyen elõkelõ amatõr, egy ilyen egészséges,
talentumos, magyar úri ember hogyan ambicionálhatja, hogy Dóczy Lajosnak legyen
- az epigonja.
Verses
darab: A csók írójának recipéje szerint. Parasztokkal összeszeretkezõ nagyurak.
Rokokó-bolondság, francia köntösben, mikor tudásunk szerint Arad vármegye is
tele van szocialistákkal. Szóval mikor nem is olyan bájos rokokó - az élet. De
sok rímes elmésség van a darabban. Nem nagy verselõ mûvész Dálnoki Nagy Lajos.
De alakjai brutálisabbak és élõbbek a Dóczy hasonló alakjainál. Mesét és
egyebet nem érdemes elmondani. Ezúttal jó volt D. Ligeti Juliska, Odry, Molnár,
Horváth, Szõke, Dezsõ, mind korrigáltak a vékony pénzû darabon. A többiekrõl ne
essék szó. A közönség kegyes volt. Sokan jöttek föl a szerzõ földijei közül. A
taps soknál is több volt.
Budapesti Napló
1906. május 5.
Dyb
|