|
I.
Vendéglátás
Szó
sincs róla: Berkes jobb cigány, mint Puccini. Mi az ördögöt lehetne Puccinival
például a Nemzeti Kaszinóban csinálni? Nem tudja húzni se talp alá, se fülbe,
se baccarathoz. Avagy a Parkklubban mit lehetne csinálni vele, ahol dáridót kap
egy svéd õrgróf, egy mokány princ vagy egy indus rája is, hogy Budapestre
vetõdik? Szó sincs róla: Budapestnek más vendégek kellenek. De Puccini
mégiscsak kétségtelenül nagyon nagy ember. És legalább smokkságból illenék
respektálni az európai mértéket. Ha nálunk egy nyúlfarknyi német uralkodó
herceg többet számít bár öt Ibsennél vagy ötven Puccininál is. Meg a magyar
vendégszeretet sem volna kutya? Meg azután: akiknek e szegény országban rang,
fény és pénz adatott, illenék talán azoknak helyettünk szegény igások és
koldusok helyett a magyar kultúra reputációjáért helyet állani. No és aztán: a
mi kis Vecsey Ferikénket a berlini és londoni udvarok is észrevették, mikor Berlinben
és Londonban járt. No és még azután: ha Puccini Bukarestbe megy, vetélkedve
veszik körül, és ünneplik mindenek. Mert mégiscsak a mai kulturális életnek egy
valakije ez a fránya Puccini. Még csak nem is affektálni a közösséget az
európai kultúrával s közben a híres magyar vendégszeretetet is kompromittálni:
ez megdöbbentõ kultúrhistóriai adat lesz még minálunk is valamikor, ha lesz egy
míveltebb Magyarország. Kicsi dolog, de fájdalmasan beszédes.
II.
A portó
Ausztria
valóban áldott hazája a reakciónak. Sajnos, mi sem vagyunk jobbak a Deákné
vásznánál. Ausztriában emelik a levélportót, s emelni fogják bizonyosan nálunk
is. Hát ez - reakció. Bizonyos, hogy a messze jövendõben benne van az ingyen
közlekedés mellett az ingyen posta is. Bármilyen messze van, de már ma is ez a
cél. A közlekedést s a postát is csak olcsóbbítani szabad. De Magyarországon és
Ausztriában csak azért is visszafelé lépnek. Mindenben. A levélportó dolgában
is.
III.
A Gapon-titok
Most
már kezd õrületes lenni a Gapon-titok. A legújabb: a híres vízkereszt óta Gapon
rab. Külföldön nem igazi Gapon ünnepeltette magát. Monte-Carlóban más Gapon
rulettezett. Pszeudo-Gapon írt a londoni lapokba. Nem az igazi Gapon tért
vissza Szentpétervárra. A rendõrséggel is egy ál-Gapon trafikált. Talán az ajtófélfára
is egy ál-Gapont húztak föl. Lehet, hogy valahány Gaponról olvastunk, mind
külön és más ember volt. Gapon pedig, az igazi, nem is hall a világról. Hát nem
bolond dolog volna, ha igaz volna. A párizsi Figaro esküszik reá. De ha igaz
volna, Oroszországban ez sem volna meglepõ. Talán Pálnak hívták azt a cárt, aki
egyszerre három helyen is élt, miután meghalt. Oroszországban minden
lehetséges. Az is, Gapon sohase is létezett. Vagy ha létezett s ma is él, õ
maga sem tudja, hogy az igaz-e.
Budapesti Napló
1906. május 10.
Pont
|