|
Várad
kapitánya, Stephanus Bocskai, nagy ember és magyar úr volt. Sokkal típusosabb
magyar, mint például Pázmány Péter. Félünk, hogy plántája kipusztult már ennek
a szép fajtának. Mert micsoda gyönyörû ember volna egy mai Bocskai István. Az
Európától megihletett erdélyi kultúrában felnõtt. Protestáns, jeles, újító,
nagy elme. Fõképpen pedig bátor és bölcs magyar. Hiba és beteg csoda
történhetett a magyar lélek evolúciójában. Iszonyúan pici magyarok a mai
magyarok. Leszaladás történt a magyar típusok skáláján.
Hogy
Belgiojosonak is köszönhetjük egy kicsit Bocskait, nem baj. Csak a nebulók
kötelesek elhinni, hogy a messiások és hõsök úgy nõnek, mint a krumpli, vagy
úgy érkeznek, mint a meteor. Kicsinyes csírákból szökkennek elõ a legnagyobb
dolgok is, s a nagy emberek egyebet is cselekednek, mint hogy nagy
cselekedetekkel traktálják a históriát. Féltette birtokait és várait
Belgiojosotól, s erre fölkelt. Megvédte a lelkiismeret szabadságát. Megnövelte
a magyarság harcos dicsõségét. Ivott a sikerek legnagyszerûbb italából.
Gyakorolta a megértõ és lemondó bölcsességet. Fáklyát gyújtott a magyar
géniusznak. Okos formáját formálta meg a nemzeti szabadságnak. Megkötötte a
bécsi békét. És elvesztette önmagát.
Ez
évben háromszáz éve éppen. A bécsi békének s Bocskai halálának is. Ünnepelték
ma az emlékét. Holnap, vasárnap megkoszorúzzák szobrát a protestánsok. Azt a
Bocskaihoz méltatlan szörnyszobrocskát. Tetszik talán ismerni.
Ám
e nagy ember nemcsak a protestánsoké és a hajdúké. Jusst formálunk hozzá minden
magyar liberálisok. Korába behelyezve õ igazán elõdje az igazán európai nagy
magyarnak, aki ma még nincs. II. Dózsa Györgynek nem kívánjuk megtenni. De a
Róma átkát kikacagó s Béccsel okosan hadakozó Bocskai István ma oly bátor
vezére volna az európaian magyaros radikálizmusnak, amilyent nagyon sokára
kapunk talán. Kár, hogy a história lehetetlen akaratából, a protestantizmus
elsõ hatalmában nem tudta annak idején magát megtartani. Más magyarjai lettek
volna háromszáz év óta Magyarországnak, s ma jobb dolog volna magyarnak lenni.
Fájdalmas
örömmel gondolunk régen eltûnt alakjára. Testamentumára, melybõl még ma sem
tudják az igazságot kiolvasni Magyarország fiai. Ma a magyar intellektuálisak a
hajdúk. Nagyszerû csapat, mellyel új Magyarországot lehetne csinálni, ha egy
új, mai Bocskai akadna. De ma Belgiojosok a magyar vezérek is. És kátaiak. Mi
pedig ünnepelni tudunk. A régi Magyarország megmentõit szépen ünnepeljük. De új
Magyarországot nem tudunk csinálni. Talán föléltük a magyar matéria értékesebb
felét. Ha Bocskai István föltámadna, nagyon megvetne bennünket.
Budapesti Napló
1906. május 13.
Ódi
|