|
I.
Vilma királynõ
Hágában
azt mondják, hogy most bizonyos. Hat esztendõs késéssel érkezik a trónörökös.
Ujjong neki elõre egész Hollandia. No végre: egy szimpatikus férfiú lesz
rehabilitálva. Vilma királynõ férjére egész Hollandia, sõt az egész világ
vasvilla-szemmel nézett. Hiszen ez a mecklenburgi - iparlovag. Végre is neki
tudnia kellett volna, mi okból szerzõdtették férjnek és e szemrehányásban sok
igazság volt. És a mecklenburgit alighanem kidobták volna. A legszebb türelem
sem bírja tovább hat évnél. De most már rendben lesz minden, ha - igaz.
II.
Ward Klára
Járt-e
Pákozdon ez a szegény, beteg asszony? Avagy csakugyan itt volt-e Budapesten?
Egyiket sem hisszük, s egészen mindegy. Érdekes csak az, hogy a publikum még
mindig kiváncsi a volt Chimay hercegnére. Mert ha nem volna kiváncsi, nem
írhatnának róla a lapok. De hol kiváncsi a publikum? Már két évvel ezelõtt
Párizsban is csak a teljességgel nem válogatós bulvár-lapok mertek néhány sort
írni Ward Kláráról. És csak kánikulában. Budapesten kivétel nélkül föltálaljuk
az érdekes hírt. Föltétlenül azért, mert Budapesten érdekes és népszerû az, ami
Ward Klárában betegség. Nem gratulálunk a budapesti közönség érdeklõdéséhez.
III.
Wrede hercegné
Wrede
Alfréd feleségét most már beviszik a szanatóriumba. Ez az elõkelõ szarka
föltétlenül beteg. Holott amerikai nõ s nem degenerált kékvérû. Hogy
kleptománia-e a betegsége? Ez nem fontos. Ha pár száz évvel ezelõtt lett volna
belõle Wrede hercegné, igen jeles asszony lett volna. Akkor a várurak
ki-kirontottak a hanza-városok utazó kereskedõire, s elvették tõlük az
ezüstkanalakat. Ha akkor él Wrede hercegné s ahogy nekünk a történelmet
tanítják, ma õ: nemzeti hõsnõ. Az a bolondsága Wrede hercegnõnek, hogy a mi
körünkben él.
IV.
Pálmay Ilka
A
Carpathia hazahozta Pálmay Ilkát. Kegyesek lesznek hozzá vajon a sajtó és a
publikum? Ezer érdeme volna ehhez. Valamikor illúzióval traktálta ezt a szegény
várost. Nem tud a színpadtól megválni. Nem adj a föl a harcot az Idõvel. Õ maga
még mindig szent illúziókban él. Ha olyan emberekbõl állna a publikum, kik
emberi dolgokat megértenek, s kik érdekes dolgokban gyönyörködnek, úgy
ünnepelnék õt most Budapesten, mint soha még primadonnát. Mert aki úgy szereti
az illúziókat, mint õ, az megérdemli az illúziókat.
Budapesti Napló
1906. május 15.
Pont
|