181. EGY ÚJ SOMLÓ-ÜGY

Budapest, május 19.

Akarja-e Magyarország társadalma, hogy sorsát az apátkanonokok világfelfogása szabja meg? Evvel a kérdéssel kezdjük, mikor egy új Somló-ügyrõl, egy fölháborító bûnrõl adunk hírt.

A Somló-ügyet, ikertestvérét a Pikler-ügynek, talán nem feledte el még senki. Klerikális, tudományellenes népség üldözõbe vett egy tudóst tudományos hitvallásáért. Denunciálták Somló Bódogot, hogy írásaiban fölforgató elveket vall. Európa egész tudományos világának figyelmét sikerült akkor kivételesen, de szégyenünkre magunkra irányítani. Még a reakciósnak ismert Bécs is megborzadt a mi szellemi életünk levegõjétõl. Attól a levegõtõl, mely az ázsiai mezõk és a középkori kripták levegõjének vegyüléke.

Szerencsére a liberális magyar közvélemény éber volt. Somló nem lakolt a fejével azért, hogy gondolkozik. Akkor elégtételt s azóta egyetlen tudományos egyetemünkön katedrát is nyert. Bár igaz, hogy az akkori kormány némi koncot kénytelen volt ez ügybõl a reakciónak is dobni.

Teljesen a Somló-ügy a mostani eset is, de még fölháborítóbb. Kunfi Zsigmond temesvári fõreáliskolai tanár a kiszemelt nemes vad. Tudós, lucidus fej, heves, elõkelõ temperamentum. Akik Magyarországon nemcsak a politikai és színházi heccek iránt érdeklõdnek, régen ismerik már a nevét. Sõt sajnálkozásunk is már régi érte, mert tudjuk, hogy apró társadalomban egy ilyen embernek milyen megértetlen az élete. A magyar szociológusok társaságának egyik legbuzgóbb tagja. Tanulmányai, cikkei többnyire a társaság folyóiratában jelentek meg, mely társaság elnöke gróf Andrássy Gyula. A klerikalizmus és nacionalizmus kopói ez írásokat nem vették észre, mert õk nem szaglásznak a tudomány körül. Észrevették azonban egy ártatlan tanulmányát, mely a Neue Zeitben, a német szocialisták elõkelõ revûjében jelent meg, s melyrõl õk néhány magyar napilap kivonatából értesültek. Kunfinak e cikke tudományos, komoly ismertetése a magyar politikai válságnak. Természetes, hogy e cikkben nem nacionalista kortes-frázisok vannak. Egy evolucionista tudósnak, egy szociológusnak diagnózisa és prognózisa ez. Az osztályharc alapján magyarázza, ami Magyarországon történt, s történni fog.

Szentkláray Jenõ temesvári apátkanonok vezetésével nagy hajsza indult e cikk miatt Kunfi ellen. A nacionalista és tudománytalan sajtó elõszedte a hagyományos, együgyû frázisokat. Kunfi nemzetközi, fölforgató, hazafiatlan s rossz példakép az ifjúságnak. Tehát mozdítsák el az állásától. Szentkláray az ottani Arany János-társaságban valóságos filippikát mondott pláne Kunfi ellen, bár tanártársai nyilatkozatot adtak ki, hogy az iskola falain belül Kunfi sohse propagálta az „inkriminált tanokat”. Megjegyezzük, hogy az inkriminált tanok ma Európa legtöbb intellektueljének tudományos és társadalmi hitvallása.

Kunfi egy nagyon helyes nyilatkozatban a többek között így válaszolt a vádakra.

1. A szocialista nemzetköziségnek az Arany János Társaság tegnapi elnöki megnyitójában rajzolt képét és meghatározását egészen helytelennek és a tényeknek meg nem felelõnek tartom; olyan értelemben vett nemzetköziség tudomásom szerint sehol a világon nincsen, s annál kevésbé vagyok az ott adott értelemben nemzetközi én, aki politikai gondolkozásom középpontjába a magyar nép politikai, gazdasági és erkölcsi felszabadításának nagy kérdését állítottam.

2. Politikai meggyõzõdésemet - a neki való helyen - ezentúl is, mint eddig, szabadon fogom gyakorolni és követni, és bizton tudom, hogy emiatt - különösen most, Apponyi Albert gróf minisztersége alatt - üldözés nem érhet.

3. Politikai nézeteimet tanítómunkámba sohasem vittem bele, hanem legjobb tudásom szerint alkalmaztam tantervünk és utasításunk betûjéhez, szelleméhez, aminek legnagyobb bizonysága, hogy eddigi mûködésemet fölöttes hatóságaim sohasem kifogásolták. Hogy erre most van-e ok, azt az a fegyelmi vizsgálat van hivatva kideríteni, amelynek elrendelését a mai nappal saját magam kérelmeztem.

És most megindult Kunfi ellen a vizsgálat. Egyelõre így áll ennek a fölháborító merényletnek, ennek a reakciós bûnnek a dolga.

Fölhívjuk gróf Apponyi Albert figyelmét a temesvári botrányra. A reakciós seregnek keserû leckét kell kapni s Kunfinak a legnagyobb elégtételt. Mindenek elõtt azt, hogy Kunfi Zsigmond végre, ha ez alkalom révén is, nagy talentumához méltóbb helyet és teret kapjon.

Nem hinnõk, hogy az új korszak a gondolat szabadságát kevésbé tudja megvédeni, mint a fákat és a madarakat.

A liberális magyar társadalomnak s az igazi tudományos közvéleménynek most aztán már komoly vetót kell kiáltania az egyre vakmerõbb reakció és tudománytalanság elébe. Mégis csak kétségbeejtõ, ázsiai állapot ez. A magyar szociológusok társasága talán egyetlen magyar egyesület, mely sivár politikai és szociális életünkbe gondolatokat visz be. Cselekszi ezt önzetlenül, nemesen, fáradsággal, tudományosan. És e társaság tagjait sorra kezdi venni a klerikális reakciós üldözés. A gondolat szabadságát meg kell védeni végre s megtorolni minden ellene irányult bûnt.

Budapesti Napló 1906. május 20.