|
I.
Gyermekek napja
Andrássyt
mélyen meghatotta a látvány. A Halász-bástya fokáról zuhant le a gyermek.
Véres, törött és elalélt volt. És ami fõ: úriruhát viselt a gyermek. E sorokat
az újsághírbõl repetáljuk. Andrássy meg volt rendülve, mert úriruhás gyermek
szerencsétlenségét látta. Mink is megrendültünk a kis Szabó Lajos
katasztrófáján. Ám holnap lesz Magyarországon az elsõ gyermeknap, s
kérve-kérünk mindenkit: szeressék a gyermeket. Ne csak az úriruhást, de
szeressenek minden gyermeket. Mert mind a mienk, a rongyos, a hülye, a béna is.
Apponyi nemcsak az úri madarak és úri fák sorsával törõdik. A gyermek legyen a
modern társadalom szentje, mert az is. Az akaratunk az életünk a jobbulásunk, a
jövõnk. Élni és örülni jobban tudnak, mint mink. Elszomorodni és sírni is
jobban tudnak. Mi, szegény, szamár felnõttek, gyakran zuhanunk le az élet
Halászbástyájának fokáról. Úgy kell nekünk, vén haszontalanoknak. Mi
boldogtalan s boldog rókái az életnek, nem érdemlünk mást, mint ami éppen ér
bennünket. De a gyermek: az más, az szent, az örüljön. És végre, hogy a Nyugat
ilyen módon is hódít nálunk. Háromszázhatvanöt napból a madarak és fák után
végre adunk egy napot a gyermekeknek is. Legyen szép és megáldott a holnapi
nap. A magyar gyermek elsõ napja. Fakadjon belõle áldás azoknak is, akik e
napon a gyermekre gondolnak. Csak meg ne egye ezt a napot a magyar parádézás. A
felnõttek szereplõ-vágya, a hûhó.
II.
Ügyvéd-honatyák
Franciaországban
is túlontúl sok az ügyvéd-képviselõ. A társadalom gondolkozói váltig nem
imádják ezt az állapotot. Hiszen elõkelõ, szabad, szép, becses metier az
ügyvédség. Ne is maradjanak ki az ügyvédek egyetlen mai parlamentbõl se. De ami
sok, az sok. Egy olasz tudós hazája közéletének mérges fekélyû állapotát annak
rója föl, hogy sok az olasz parlamentben az ügyvéd és az újságíró. A két metier
természetében van az, hogy a sok belõle nem jó. Holott talán alig van a mának
szolgáló pályák között külömb e kettõnél. Azt mondja az olasz tudós, hogy csak
a konzervatív mágnások s papok elsokasodása veszedelmesebb egy parlamentre,
mint az ügyvédeké. Tessék megnézni a magyar parlamentet: az óriási többség
mágnásoké, konzervatív birtokosoké, papoké és ügyvédeké. Szép reményei lehetnek
Magyarországnak.
III.
A négerek
A
négerek között terjed a fehérgyûlölet. Némely gyarmatokon már kitörõben a
veszedelem. Fõképpen a franciákon és németeken. Viszont beszélik, hogy
úgynevezett politikai és társadalmi élet modern csírázásba csak azokon a néger
tájakon kapott, ahol van fehér ember. Van, hogy mirõl tárgyaljanak, s mi miatt
harcoljanak néger polgár- és embertársaink egymás között. Zsidóra mindenütt
szükség van. A fehér ember a négerek zsidója.
Budapesti Napló
1906. május 26.
Pont
|