|
Budapest,
május 31.
„A
mi nemzetünknek nagy gondviseletlenségének miatta…” Hajh, még Apácai Cseri
János írta ezt. Azóta már sokféle Akadémiánk van, s ím ma is csak úgy vagyon,
mint akkor. Jaj itt, ezerszer jaj a gondolatnak, s ma is így rivalkodnak a
hatalmasok:
-
„Mást ne tanítson, mert Isten engem úgy
segéljen, valaki mást tanít; a Marosba vettetem, vagy a toronyból hányatom le.”
Zichy Nándor az Egyház hatalmát proklamálja. Wekerle Sándor kenetes hangon
testálja az iskolát a papoknak. Polónyi el fogja csukatni azokat, akiknek új
eszméktõl fõ a fejük. Temesvárott kopók falkája vesz ûzõbe egy tanárt az õ
elveiért. Debrecenben szocialistának bélyegeznek egy modern fejû tanárt.
Pécsett el fognak csapni a jogi líceumból két vagy három istentelen
szabadgondolkozó professzort. A legfõbb Akadémia dadogó grófokra les
koszorúival. Budapesten, Kolozsvárott megdöbbenve lapul meg az az egy-két
tanár, aki Európában vélte magát. Nem lehet mindezeket fölsorolni. Rajtunk,
agyunkon, gondolatainkon a terror. A régi, az õsi, mely alatt összeroskadt
Apácai Cseri János.
Másutt is van harca a gondolatnak.
De másutt a gondolat ellen a gondolat harcol. Nálunk a gondolat ellen a -
gondolatiszony. Bent akarnak tartani bennünket a múlt karámjában. És soha se volt még ilyen harcias és erõs
a reakció. Még Magyarországon sem.
A nagy circulus vitiosus. Uralkodik a
politika, s a politika fölvetettjei kétségbeejtõen visszamaradt fejû hullák.
Ezek vívjanak a gondolat és a tanítás szabadságáért? Ezek védjék meg a
gondolatot? Õk uralkodni és nyúzni akarnak. S a magyar tudománynak, iskolának s
a magyar gondolatszabadságnak sorsa ma talán mostohább, mint Apácai Cseri János
idejében volt.
Végleg kikapcsolják ezt az országot
Európából. Aki gondolkozik s aki mer, az elveszett.
Hát jöjjön a gondolat rabsága. Hogy is
mondta Apácai Cseri János: „De ha, és ezt én mondom, oly idõben születtünk,
mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és annak tanítói egy
batkára sem becsültetnek, azonnal kétségbe kell-e esnünk.”
Ne essünk kétségbe, ha kétszázötven év óta
sem változott itt semmi. Talán kijózanodik még ez az ország s elûzi a fekete
lovagokat, kik hamis jelszavakkal nyakunkba ültek „a mi nemzetünknek nagy
gondviseletlenségének miatta.”
Budapesti Napló
1906. június 1.
Ódi
|