|
A
magyar politikai életben egy kísértet jelent meg, egy nehéz sötét árnyék: a
Szilágyi Dezsõ szelleme. Szilágyi Dezsõ összegyûjtött beszédeinek elsõ kötete
került ki ma a könyvpiacra. Olvassuk ezeket a beszédeket, és megindultan
érezzük újra: milyen rettentõ vesztesége az országnak, a magyarságnak,
fejlõdésünknek, hogy ez az óriás kizuhant az élõk közül. Milyen beszédek ezek!
Milyen félelmes elme alkotta meg õket. Mennyire különböznek ezek a beszédek a
tarokkpolitikusok, a közéleti hangmûvészek, a miniszteri primadonnák
szónoklataitól. Mennyire nem tûrik ezek a beszédek a homályosságot, a
kétértelmûséget, a politikai csalás szándékát. Szilágyi Dezsõ, akirõl azt
mondták, hogy semmi maradandót nem alkotott, milyen megbecsülhetetlen örökséget
hagyott ezekkel a magyar politika szûk körében forgó beszédekkel a
homályosságokba, kétértelmûségekbe és csalásokba süllyedt politikára.
…Mikor
Szilágyi Dezsõ meghalt, Harden, a véres pennájú publicista, ezt írta:
-
Nem volt nagy ember: az egész nagysága az, hogy a magyar politikusok között õ
volt az egyetlen becsületes politikus.
Az
elfogult német publicistának nem volt igaza. De ha igaza volna is, ha Szilágyi
Dezsõ semmi más nem lett volna, mint becsületes politikus, milyen rettentõ
veszteség, hogy éppen most hiányzik a
magyar politikai életbõl.
Budapesti Napló
1906. június 3.
|