|
Szamosújvárott
apage satanasokkal s szent füstölõkkel járnak most a papok. Nagy és bûnös dolog
történt az örmény metropolisban. Elõállott egy diák, s nem akart gyónni, mert õ
szabadgondolkozó. Tisztelendõ Esztegár úr hiába kérlelte, pedig e diák sokat
kockáztatott. Ez a fiú az érettségi vizsga elõtt állott jeles kalkulusokkal.
Persze nem is bocsátották vizsgára a fiút, hanem följelentették Apponyinak. És
most Kalksburg szent emlékei küzdenek egy felnõtt és világlátott politikus
skrupulusaival. Lehet, hogy Apponyi úgy dönt: vagy gyónni, vagy pusztulni.
Lehet, hogy fölcsap a szabadgondolkodás amatõrjének. Se így, se úgy nagy
generálizálást nem érdemel az eset.
Jolbey
Miklósnak hívják, ha így hívják, a diákot. Nem mondom, hogy õ az elsõ ateista
magyar maturandus. Nem program szerint butító iskolákban minden idõkben
nevelõdtünk ilyenek. Jolbey Miklósnak csak a vakmerõsége szép és új. Miklós
öcsém, szomorú sorsot jósolok magának Magyarországon.
Hiszen
semmi az egész: láttam tüntetõ ezreit Párizsban a nyíltan szabadgondolkozó
diákoknak. Fiatal, tizenhatéves diáktól hallottam egy népgyûlésen azt az
indítványt: csináljunk népházat a templomokból, a Sacré-Coeur-bõl, a Notre
Dame-ból. De Franciaország, hajh, egyetlen és dicsõ ország, s a francia
karakter nem képmutató.
Ellenben
Magyarországon minden ember eleven, kétlábú s csúnya titok. Ismertem papot, ki
Büchnerre esküdött titokban, de zordul vallásos és kenetes volt egész életében
- a világ számára. Az õsi, a nyílt magyar lélek elsikkadt valahol. Minden
társadalom hazugságra kényszeríti az egyént, de egy sem annyira, mint a magyar.
Van képviselõ, aki lelkileg állandóan öltögeti nyelvét vezérére s pártjának
minden úgynevezett elvére. Van kritikus, aki ízlése ellenére propagálja a
legpókhálósabb irányokat. A magyar közélet porondján egyenesen csak azok törnek
le, akik néha megengedik maguknak az õszinteséget.
No és pláne az Istenbe kötni bele itt.
Holott itt az Isten nevében õrzik hatalmas püspökök és nagyurak a középkort.
Még talán Polónyi Géza ellen vétkezni sem olyan nagy bûn, mint az Isten helyett
az Emberiség gondolatán borulni szent áhítatba. A rossz példa hat, s ha sokan
kezdenek gondolkozni itt, még modern ország lesz ez a szerencsétlen ország.
Hazudni kellett volna, Miklós öcsém s
meggyónni szépen Esztegár úrnak. Gyónni és hazudni: úgyis ez a divat ma
Magyarországon.
Budapesti Napló 1906.
június 3.
Ódi
|