|
I.
Krupp Berta
Krupp
Berta volt talán egész Európának leggazdagabb eladó leánya.
Ágyúkirálykisasszonynak megvan immár a választottja. Lovag és komoly porosz
diplomata. Vajon álmodik-e már az esküvõ napjáról a szép Berta? A Krupp-ágyúk
sem éppen az emberiség boldogságán dolgoztak. A Krupp-milliók is vannak olyan
súlyosak és átkosak, mint a dinaszták milliói. Hajh, talán egy drágaköves,
rózsásfehér, finom menyasszonyi csipkérõl álmodik Krupp Berta. A gyönyörû
cipõcskén csúnya fekete-bordó vérfoltok. Battenberg Ena viselte a minap.
II.
Mirabeau tana
Vasárnap
idéztük Harden kegyetlen mondását Szilágyi Dezsõrõl. Crispivel mérte volt össze
akkor Szilágyit Harden.
Harden
igazsága nagyon régi igazság már. Macchiavelli talán nem így formulázta
egészen. De már Mirabeau bátran állította: nagy államférfiú nem lehet
erkölcsös.
Széltében
beszélik Itáliában, hogy Sonnino miért bukott meg. Mert átkozottul és polgárian
becsületes volt. És nem tudott szónokolni.
Államférfiú
hazudjon, korrumpáljon és szónokoljon. Mióta a világ áll, csak ilyen
államférfiaknak volt sikerük. Ez szomorú, de így van. Tömegekkel csak így lehet
bánni és elbánni. Privát életében lehet valaki liliomfehér. Mihelyst hatalmon
van s ott akar maradni: immorálissá válik. És ha azt állítja egy erõs és okos
államférfiú, hogy õ nem szokott hazudni, hazudik. Itáliában Giolitti már
szerencsésebb lesz. Õ már nagyobb államférfiúi talentum, mint Sonnino. Buták és
hipokraták természetesen szecessziós tannak deklarálják ezt. Pedig óh be igaz.
Politika és morál: összeférhetetlenek. Bár észrevennék ezt minél többen
Magyarországon is, ahol a politika ragályos téboly. Hiszen a magyar paraszt is
régen vallja Mirabeau igazságát. A politika úri huncutság. De azért megbolondul
a szép dikciótól. Hisz a hazugságnak s szívesen korrumpáltatja magát, mikor
teheti.
III.
San Francisco
Még
sátorvárosban tanyáznak San Francisco hajléktalanjai, s az új Párizsnak csak a
terve kész. Éjszakánként zúg a tenger, s különös morajlások hangzanak. A Föld
üzen az Embernek:
-
Költözz el innen. Nem akarom, hogy itt új tanyát verj.
Az
ember összeszorítja az ajkait:
-
Nem, nem!
És
San Francisco épül. Ám egy éjszakán megreng a Föld, s tíz percig õrülten
táncolnak romok és állványok. A Föld most már komolyan üzen:
-
Menj, menj!
Az
Ember újra eltisztítja a romokat, újra fölépíti az állványokat, s újra ezt
kiáltja:
-
Nem, nem!
És
ha tízszer dõl még romba San Francisco, az Ember ott marad. Millió évek óta ül
már nyeregben, s akárhogy ficánkolhat paripája, a Föld. Sörényébe kapaszkodik
az Ember s dacosan, kétségbeesetten hajtja:
-
Nem, nem!
Budapesti Napló
1906. június 7.
Pont
|