|
Még
egyszer kell a Jolbey vagy Jolbeji Miklós esetérõl írnunk. A szamosújvári diák
nyilatkozik most. Elõször is kijelenti, hogy õ nem szabadgondolkozó. Nem õ nem
akart gyónni és áldozni. De nem engedte Esztegár áldozó-pap, hogy õ gyónjon és
áldozzék. Az ügy - írja - bonyodalmas és kényes. Õ följelentette Esztegárt a
püspöknél bizonyos üzelmek miatt. Erre Esztegár - írja a diák - aknamunkát
indított ellene. A tanári kar Esztegár mellé állott s õt kicsapták az
iskolából, s eltiltották az érettségitõl. A megokolás szerint „hitetlenség és
atheizmus miatt”. A Jolbey nyilatkozatában az az érdekes, hogy Magyarországon
még azt a szabadgondolkozót is megbüntetik, aki - nem szabadgondolkozó. Még a
valakire rákent hitetlenség is fõbenjáró bûn. És az még érdekesebb, hogy
Magyarországon gyónás és áldozás miatt lehessen baja egy érettségizendõ
diáknak. Hogy püspök döntse el, lehet-e valakinek bizonyítványt adni vagy sem.
A Jolbey-eset csak ezért érdekes. Csak ismétlõdjenek e botrányok. Ha Franciaország
mintájára nem is érjük el egyelõre az Állam és az Egyház elválasztását, de az
iskolában, a középiskolában, még a türelmes magyar társadalom sem fogja sokáig,
türni a papi garázdálkodást. A vallás magánügy lesz, még ha ma Apponyi is a
kultuszminiszter.
Budapesti Napló
1906. június 8.
|