Nagyváradnak
hat hét óta villamos vasútja van. Hajh, hajh, hosszú históriája volna ennek. Ez
a modern, nyugtalan elõkelõ város valósággal vérkönnyek árán harcolta ki hosszú
évek után a maga villamos vasútját. Ujjongjon az elsõ kocsinak Nagyvárad
publikuma. Mint minden újnak és érdekesnek szokott. Ám a kocsik zakatoltak,
szállongtak, de semmisem történt. Pedig a villamos vasúthoz hozzátartozik a villamos
szerencsétlenség. A modern haladás jövedelmi adója. A nagyváradiak már szinte
lenézték a villamosukat. Hogy olyan kezes, mint a bárány. És most igazán
tragikus, véres, villamos szerencsétlenségrõl olvasunk a nagyváradi lapokban. A
villamos behajtotta az elsõ adórészletet. Két embert gázolt halálra: apát és
fiút. Megrendítõ a tragédia, de furcsa az emberlélek. Nap-nap tudósítások
jelentek meg a szerencsétlenségrõl a nagyváradi lapokban. Meleg, gyászos, szép
sorok. De mégis, mégis kitetszik az írásokból egy kis - büszkeség. Lám, lám, a
mi villamosunk is tud embereket halálra gázolni.
Budapesti Napló
1906. június 13.
|