|
Három
ifjú hit vetette össze szárnyát. Ennyi hit, ennyi szárnyvetés föltalálná a
repülést, ha már az öreg természet föl nem találta volna.
Ilyen
repülõ csoport élére hogyan kerültem én, a szárnyatlan ember? Mert valamikor én
is akartam repülni?
Bizony
más címem nincs reá. Szárnyak acélozásához én nem értek. Ha értenék is,
eltitkolnám. Minek százezeredszer is megcsinálni néhai jó Ikarusz buta
tragédiáját?…
Azonban
nem így szokás, s így nem szabad prológusban beszélni. Fohászkodjunk hát
másképpen három ifjú hit szárnyvetésekor. Ifjú hitek, fogjatok össze,
szárnyaljatok merészen. Feledjétek azt a kicsi óment, hogy lendítésért hozzám
jöttetek, ki hitetlenül és szárnyatlanul már nem hisz sem hitben, sem
szárnyban. Végre is a ti hitetek, a ti szárnyatok erõsebb lehet. Erõsebb is
bizonyosan.
Lapozzatok
csak olvasók e könyvben, ez égõ csipkebokorban. Három ifjú lélek lángol itt.
Ifjúság,
hit, erõ, láng. Ez együtt a diadalmas élet. Ez a könyv hát mindenképpen
értékes, mert a diadalmas élet dokumentuma.
És
hogy ez élet még nyilvánlóbb legyen, e három szárnyvetett lélek közül egy: nõé.
Ez a lélek a leghívõbb. Az ifjú poéta hite is csodahit. A harmadik lélek tüntet
a kétkedésével. Vajon nem ez a leghívõbb?
Engem
megfiatalított ez a kis könyv, míg elolvastam. Vágyjanak e kis megfiatalodásra
minél többen. Kinek nincs szüksége fiatalodásra? Van-e nagyobb érdem a fiatalságnál?
Három
ifjú hit, csak bátran! A világot meghódítani könnyû. Csak hit kell hozzá. Ez a
hit tartósabb legyen, mint e prológus szegény írójáé volt. Tartósabb is lesz,
mert erõsebb.
És
ha majd külön-külön tudnak - mert fognak tudni - repülni e most összevetett
szárnyak, jöjjenek el majd, s tanítsanak repülõ kedvre engem is.
1906
Ady Endre
FÜGGELÉK
Kétes
hitelû cikkek
1905. október 1. - 1906. június 20.
|