|
A
Fejérváry-kormány Ausztriának már megcsinálta az általános szavazati jogot.
Nincs ennél nagyobb argumentum a nagy reform mellett. Íme olyan vulkáni erõvel
él az a milliók lelkeiben, hogy áttöri az országhatárokat is. Kristóffy
beavatkozás nélkül átadta a nagy reform tervét Ausztriának. Milyet változott a
világ pár hét alatt. Csak nemrégiben tapsoltak a magyar feudális koalíciós urak
a kedves Gautschnak, hogy sikeresen beavatkozott Magyarország dolgaiba, s
átkozott tervét az általános választási jognak elhárította. Korán volt
örülniök. Gautschnak kapitulálni kellett csupán az eszme szent ereje elõtt. A
magyar feudális urakat pedig egyszerûen el fogja söpörni a jogaikért föltámadó
nép haragja.
*
Budapesten
a szocialisták a forradalmi Oroszországot ünnepelték ma. Az elnyomott milliók
gyõzelmét. Lehetetlen meg nem érezni, hogy ez ünnepléshöz joguk volt a magyar
jogtalanoknak. Gorkij Makszim egy levélben beszélte el valamely angol
barátjának, mint áltatták, bolondították Oroszország szegény rabszolganépét. Indulatokkal táplálták az orosz milliókat a
jogfosztók. Oroszt lengyelre, lengyelt litvánra, litvánt ruténre uszítottak
rá. Fõképpen a zsidókra aztán minden nemzetséget. Meg örményre a tatárt, a
tatárra talán a mordvint. Ezerféle nacionalizmussal s a nacionalizmus ezerféle
mérgével maszlagolták a nyomorult népet. Háborút csináltak neki. A nemzeti
dicsõségre emlékeztették. Beszéltek neki az eljövendõ pánszláv világról.
Oroszország gyönyörû világszerepérõl. Az elbutított nép pedig tûrte, hogy õ baromi
életet él, míg néhány tízezer dúslakodik. És részegen kavargott. De már kezd
eszére térni, s odakiáltja a zsarnokoknak:
-
A jogainkról beszéljetek. Adjatok jogot, módot, kultúrát nekünk is. Ne
beszéljetek mindig - másról.
Nálunk
is így lesz. Mert jaj, ha nem így lesz. Észre kell vennie a mi nyomorgó
millióinknak is, hogy õket indulattal táplálják a nagyurak. Korog a gyomruk s
hazug eposzokat szavalnak nekik. Eszméket, melyek millióknak akarnak emberi
életet adni, nem lehet késleltetni sokáig hazugságokkal. A magyar jogfosztott
milliók is tudják már, miért lettek olyan fene-nagy hazafiak a gõgös, feudális
nagyurak. Hogy ne jusson a népnek eszébe jogot és kultúrát kérni.
*
Justh
Gyula malacbandának nevezte röviden
Makón ma azokat, akik a méltóságos koaliciót nem szeretik. Egy ilyen koaliciós
nagyúrhoz csakis ilyen kocsis-szigorúság illik. Apponyi és Justh, no és a többi apponyi és justh, persze nem azért
haragudtak, mivel igazuk volt. Úgy egy kicsit szemükre találták hányni, hogy az
elnöki fizetést és a napidijat e jeles urak exlexben is fölveszik. Aztán
zokognak. Vizet prédikálnak és bort isznak. No meg hogy mi is lesz az általános
választói joggal? Amerika-járó Apponyi Albert, egykor szocialista-barát Justh
úr és a többi urak?
Erre
persze földühített embereiket küldték ez urak Makón a kérdezõsködõkre… Hja,
hja, ha ezt a kis dilemmát fokossal lehetne elintézni!… Sobri Jóskák módjára.
De nem úgy verik a zsidót. Egy-két fejet beverhetnek Justh úr és társai, mert e
fejek tulajdonosai igazat szóltak. De hogy verhetik be sok milliónak a fejét?
Hát
hiszi-e józan ember (a koalició tagjai közül nem sokan kerülhetnek e
kategóriába), hogy Ausztriában meglesz az általános választói jog,
Magyarországon pedig nem?… Meglesz ez urak, koaliciós, népámító urak, ha
önöknek százszor annyi rágalmuk van a népjogok emberei ellen, mint amennyit
eddig szórtak. Értjük mi önöket. Tudjuk mi, miért kell önöknek a skandalum.
Tudjuk, miért rendezik némely vármegyékben a buta spektákulumokat. Úgy vélik,
hogy ez eltereli az ország figyelmét az általános választói jog kérdésérõl.
Nem; jó urak. Az ország nem badar már. Ha figyel is, az önök komédiájára.
Végezzenek el most egyszerre mindent. Nem lesz nemsokára módjuk rá…
Budapesti Napló
1905. november 6.
|