|
Végtelen
heccnek igérkezett a hírhedt, pocsék Zeysig-ügy. A csúnya affér az esküdtek
elõtt van végre. Valósággal vérkelése volt ez az ügy a politikától megmérgezett
magyar társadalomnak. Hetekig nem esett másról szó. A Zeysig-ügy
meg-megpihent, s újra föltámadt.
A
históriája e magyar Dreyfus-afférnak emlékezetes. Jelent volt meg Berlinben egy
német röpirat, A Hohenzollernek és a
magyar válság.
A
röpirat azzal a kalandos tervvel foglalkozott, hogy Ausztria-Magyarországot fel
kell osztani, s a magyar trónra Hohenzollern-ivadékot kell ültetni.
Keresésére
indultak e különös röpirat írójának. Az elsõ kérdés mindenki lelkében az volt: cui prodest? Politikai céljával a
röpiratnak tisztában volt mindenki. Zavart akart csinálni, vagy terrorizálni
akart ez a brosúra. Avagy valakiket kompromittálni.
Minden
irányban folyt a kutatás. Gyanúsítottak mindenkit. A kormányt, Apponyi Albertet,
Bánffy Dezsõt.
Végre
is nevek kerültek a misztikus, csúnya ügybe. Kiderült, hogy Zeysig professzor -
Zigány Árpád. Zigány Árpád régi bizalmas újságírója volt Bánffy Dezsõnek.
Természetes, hogy ez sok gyanúnak adott tápot. Bogozódott egyre a rejtelmes
ügy. Nagyon piszkos intimitások kerültek révén az újságokba. Minden
piszkálhatót megpiszkált a gyanú. Aztán a vizsgálat végre is elért annyit, hogy
Zigány Árpád bûntársaiul Dénes Józsefet és Baneth Sándort kutatta föl. Õket,
hármukat állították most az esküdtek elé felségsértésre való fölhívás és
királysértés címén.
A
mai tárgyalás leleplezés volt. Azt
leplezte le, hogy ezt az ügyet mesterségesen fújták föl, színezték ki, és
érdekesítették meg. Csak délután néhány momentum, mely az unalmas tárgyalást élénkítette.
De mégis az a fontos, hogy most már esküdtek elõtt van a Zeysig-ügy.
Az
undok ügyben hát most az esküdtek ítélnek. Egy lidércet hessegetnek el a
különben is vergõdõ, agyonhajszolt, magyar társadalom mellérõl…
Budapesti Napló
1905. november 25.
|