211. A FIGYELÕ - UTOLSÓ SZÁMA

Szomorúan olvassuk utolsó számát az Osváth Ernõ revûjének. Hivatalosan: decemberi szám ez, tizenegyedik és tizenkettedik egyszerre. De azt halljuk, hogy a Figyelõ nem jelen meg többet. Nagy és komoly törekvéseire alig hederített a magyar publikum. Az utolsó szám éppen ezért dacosan szép és gazdag. Elõkelõ bosszú ez és nemes. Iszonyú válságok napjait éli a magyar társadalom. E válságok legmélyebbje az irodalomból tör elõ. Az irodalom elõl jár most is, mint minden nagy társadalmi átalakulásnál. Az eddigi magyar irodalmat legfeljebb mint egzotikumot látta, és láthatta meg a külföld. Nemsokára másként kell néznie és értékelnie. A Figyelõ az európai, az igazi magyar irodalom élére állt. Gárdáját fiatal, fanatikus írómûvé­szekbõl toborozta. Úgy látszik, hogy kissé korán köszöntött be. De egy év alatt is sokat mívelt. És azt a publikumot, mely a Figyelõt olvasta, már nem lehet a régi irodalmi legelõkre visszahajtani. Elmúltak a mai háborús idõk. Új életre váltódik a magyar társadalom. Akkor majd nagyobb publikum fogja látni, hogy mi az irodalom, s kik azok, akiknek szabad írni. A Figyelõ, hisszük, csak pihenõt tart, s akkor újra megindul az elõkelõ mûvészet és ízlés nevében. A Figyelõ utolsó számának gazdag tartalma ez: Magyar regényekrõl. Pállya Márton. Beteljesedés. Tóth Wanda. Egy vadkan naplója. Szini Gyula. A kemény Zendovszky (novella). Török Gedeon. Poe Edgár. Elek Artur. A babonás, a fonnyadt õszi est… (vers) Kemény Simon. Szerelmi dialógus. Oscar Panizza. Polémiák. Róbert Jenõ. Arno Holz. Szilágyi Géza. Mahasena (mûfordítás). Zsoldos Béla. Aphorismák a Hajnalhasadásból. Nietzsche Frigyes. Figyelõ: Az eleven kulcs. Egy szép ördög naplója. (Kabos Ede regénye.) Goethe als Denker. Kuruzen-Melodien. Shakespeare Athéni Timonja. Szemlék.

Budapesti Napló 1905. december 24.