|
A
koaliciós kormánypárt most nincs egészen tisztában vele, haragszik-e a német
császárra, avagy imádja a szép bajuszú uralkodót. Egyrészt szeretné megtartani
a hõsi pózt, amelyben ellene hadakozott, másrészt Bécsbõl jött a parancsolat
violaszínû pecsét alatt, hogy lángolniok kell õ germán felségéért. Ebben a
szánalomraméltó zavarban igazán kötelességünk az urakon segíteni. Emlékezzenek
csak: hiszen voltaképp mindig imádták a német császárt, sõt barátságos
összeköttetésben voltak vele. Emlékezzenek csak: mi is történt Csóron, mikor a
vezérek Szögyény-Marich útján akartak nyeregbe jutni. Emlékezzenek csak: Wohl
Lajos segítette õket. Nos hát Wohl Lajos a Szögyény-Marich titkára és barátja,
Szögyény-Marich pedig a német császár barátja. Voltaképpen tehát a német
császár által akartak nyeregbe jutni, ami természetesen - róluk lévén szó - nem
lett volna külföldi beavatkozás. Minthogy tehát a rokonság így ki van derítve,
nyugtassák meg lelkiismeretüket, és lelkesedjenek nyugodtan õ felségéért. Vagy
csak nem azért haragudtak talán a német császárra, mert annak idején - anno Csór - nem akart kötélnek állni?
Csak nem azért haragudtak rá, mert nem
akart a magyar ügyekbe beavatkozni?
Budapesti Napló
1906. május 17.
|