Az
ismeretes marsrután kívül mi lesz még a kormányprogramban? Hogy mi nem lesz
benne, azt tudjuk. Hogy mi az, ami benne lesz, még titok. De valamit sejtünk.
Lesz benne megnyugtatás. A népnek? Nem. Az Omge urainak? Igen. Az Omge urai,
méltóztatnak tudni, keservesen panaszkodtak, hogy rettentõ trémában vannak a földmívesszervezetek
miatt. És fölírtak a kormányhoz, hogy vagy vonja vissza a restitutio in
integrum címén a földmívesek szervezkedésére vonatkozó engedélyt, vagy legalább
helyezze ezeket a szervezeteket Darányi úr felügyelete alá. Nos, nemcsak
sejtjük, de bizonyosra vesszük, hogy az ezerholdas Jeremiások a
kormányprogramban megnyugtatást fognak kapni a maguk siralmaira. Nekik nem
szabad olyan sokáig tûkön ülniök, mint a misera plebsnek. Az ezerholdas
Jeremiásokat tehát Darányi nevében sietvést már a kormányprogramban fogják
megnyugtatni. De hogyan? Kilátásba helyezik a földmíves-szervezetek
feloszlatását? Vagy igazán a Darányi úr szeretetteljes gondozásába fogják
helyezni? A formát nem tudjuk. De a tromfot talán nem fogják aratás elõtt
kijátszani, csak majd aratás után. Mert ma már harmincezer szervezett földmíves
van az országban, s ezeket nem az engedély, hanem a megcsinált szervezet tartja
össze. Ezeket a közös nyomorúság akkor is közös táborba és közös eljárásra
fogja szorítani, ha esetleg hivatalosan feloszlatják, vagy kegyes miniszteri
felügyelet alá helyezik. Aratás elõtt tehát esetleg kockázatos volna õket
felbõszíteni. Azaz hogy… Csavaros ész az úri ész. Az sincs kizárva, hogy éppen
ezért próbálják õket aratás elõtt felbõszíteni. Mert akkor úri hozsannák között
lehet közibük lövetni. És akkor úri tapsok között lehet demonstrálni, hogy
ilyen elemeknek nem való az általános választói jog. Pedig hát mit
demonstrálnának õk szívesebben, mint éppen ezt?…
Budapesti Napló
1906. május 26.
|