242. TANÁRJELÖLT

(Kolozsvár)

Elolvastuk az Egyetemi Lapoknak azt a számát, amelyet nekünk elküldött. Legélvezetesebb­nek valóban azt a cikket találtuk, amely a királygyûrûhöz hasonló ifjúsági kitüntetést sürget az ifjúság vezérei számára a következõ megokolással:

…Mert az egyetemi életet két szempontból osztályozhatjuk: a szülõk s a magunk szem­pont­jából. A szülõk szerint egy ifjúnak három teendõje van: tanulni, tanulni, tanulni; szerintünk pedig kettõ: tanulni s e mellett az életre való diákeszményekért - tehát közvetve a haza s a nemzet boldogulásáért - harcolni. Legideálisabban oldják meg e feladatot azok, kik a kettõt összeegyeztetni tudják, de vannak túlbuzgók, kik aztán a végletekbe tévednek. Vagy csak tanulnak, s a nap minden órájában, az óra minden percében a könyvnek élnek, - vagy a féktelen honszerelem által vezéreltetve, minden erejüket a köz, a haza jólétének elõmozdí­tására pazarolják. S míg az elõbbiekre - kik utóvégre mégis csak a legnagyobb mértékben önzõk, mert saját céljaikon kívül egyebet nem ismernek s egyébre nem is kiváncsiak - a kitüntetések egész légiója: sub auspiciis regis, zsiros állás stb. vár, addig az utóbbiak fizetése a gáncs, bizalmatlanság, hivatalos s családi perpatvar, szóval az örökös háborúság és kellemetlenség. Felebaráti szeretetünk parancsolja tehát, hogy gondoskodjunk a mi önzetlen bajvívóinkról is! A királygyûrûvel szemben - illetõleg a sub auspiciis regis mellé - alapítsuk meg a „Pro iuventute” magyar diákérdemkeresztet. Higgyétek el, hogy ezzel tartozunk önmagunknak!

…Valóban: az önzõk, akik csak tanulnak, a legsúlyosabb megvetésre méltók, ellenben lelkesedni kell azokért, akik féktelen honszerelmük sugallatát követve minden erejüket a haza javára pazarolják… Ennél igazán csak az a költemény jobb, amelyben Ámor mint istenasszony mûködik. Vagy az a szerkesztõségi ábránd, amelyben „sötétség a la Guzi kenõcs” szerepel. Ön azt kérdi tõlünk, milyenek a budapesti egyetemi viszonyok. Biztosítjuk róla, hogy nem sokkal jobbak, és hogy a nívó itt is pirulásra késztetné önt. De a budapesti egyetemen van már egy mindig nagyobbodó fiatal tábor, amely keményen tanul, amely keményen dolgozik, amelyet féktelen honszerelme nem Kecskeméty-féle szereplésre visz, hanem arra, hogy a maga körében tudományos életet próbáljon teremteni. Kolozsvárt teljesen hiányoznék ez a genre?

Budapesti Napló 1906. június 16.