A
hivatalos címe ez: Akadémiai Értesítõ.
1906. június-július, 198-199. füzet. Szerkeszti Heinrich Gusztáv.
Végiglapoztuk, s ég a szégyentõl az arcunk. Nagyobb része a füzetnek József
fõhercegrõl emlékezik prózában és versekben. Amint azt az Akadémia május 20-iki
emlékünnepén föltálalták. Míveletlenség és páratlan szolgalelkûség ordít e
sorokból. Csak Montenegró Akadémiája fog ilyent produkálni, ha lesz majd.
Például P. Thewrewk Emil egész levélládát közöl. Pedig a hírlapok révén milyen
régen tudja már Magyarország P. Thewrewk
Emil legnagyobb tudományos érdemét, hogy hozzá leveleket írt József fõherceg.
De leközli az úr ama hízelgõ és kriminálisan rossz ódákat, melyeket József
fõherceg családjának eseményeire írt. Hasonló irodalmi alkotás Hegedüs Istvánnak József fõherceg emlékezete címû verse. Berzeviczy nyitó- és
záróbeszéde pedig mintája a magyar közélet fráziskonyhájának. No, de a
tudomány is helyet nyert a lefolyt hónapok alatt. Téglás Gábor A német limes-bizottságról szóló
értekezése erre vall. Széchenyi István tudniillik egyenesen a német limes
okából alapította az Akadémiát s azért, hogy lojális, üres urak érdemeket
szónokoljanak ki maguknak fejedelmi fenségek elõtt. Jeles adatok az Akadémia
ülésének jegyzõkönyvei. Végül szegény tudós Thury Józsefrõl zeng egy aprócska
nekrológ: Szilády Áron gyászbeszéde a halasi temetésen. Ez is szörnyen
jellemzõ. Ha Thury fõherceg lett volna, még fél évig zokognának róla az
Akadémiai Értesítõben a siratók… Különben pedig haragszunk magunkra. Mit is
vettük észre ezúttal ezt a füzetet. Hiszen az igazi magyar intelligensek nem
nagy, de elnyomott csoportja régen tudja már: tudománytalanabb, reakciósabb,
nagyképûbb és üresebb gyülekezet még nem kérõdzött soha kupolák alatt.
Budapesti Napló
1906. június 20.
|