|
(Párizsi levél)
Üres
lesz a Grand-Palais. Egy napon halt meg Párizs két nagy Szalonja. Már hordják a
holmikat a társzekerek. De ez a két Rip nem fog fölébredni. Még a mennydörgõs
szekereken sem. Jön új tavasz s jönnek a Szalonok újra. Mindig, mindig, mindig.
Holott az ördögnek sem kellenek.
Nem
új dolog: a Szalonok csõdje. Összehordanak szinte tízezer munkát s majdnem
ennyi egyéniséget. Tessék besétálni és megbolondulni m. t. publikum. Itt van
Sorolla y Bastida. Évekig járt Párizsba s frekventálta képeivel a Szalonokat.
Ebben az évben külön kiállítást csinált. S ma beszél (s csak ma beszél) egész
Párizs errõl a spanyolról. (Írni fogunk Sorolla y Bastidáról. Bizonyos, hogy
azóta már Budapestre is elért a híre.)
III.
Napóleonnal voltaképpen meghaltak a Szalonok is. Akkor nagy valami volt egy
vernissage. Azóta csak cifra nyomorúság. A köztársaság nem akart parvenünek
látszani. Õ is rajong a mûvészekért. Ápolta hát hivatalosan a Szalonokat.
Miként a császárság idejében.
Ellenben
Párizsnak nem kell az az öreg játék, amit két hivatalos Szalonja játszik.
Hatszor voltam a Grand-Palais-ban. Összesen nem láttam a két Szalonban száz
embert. Ezek is idegenek: Párizs látogatói.
Hat
látogatás után hiába rázom a lelkemet. Alig emlékszem valamire. Öregség, póz,
sivárság. A vénebb Szalonban Henri Martin vásznai és c’est tout. Az ifjabbikban
Maurice Denis és Boutet de Monvel. És egy fej a szobrok között: Berthelot
professzor feje. Ez valami, ez nemes, ez csodás: Rodiné. Egy-két orosz még s
egykét délamerikai. Õk különös levegõben dolgoztak. Talán csak ennyi az
érdemük, de kiválnak. Magyar persze nincs itt a valakik közül. A németek
bûzlenek az unalomtól. Az olaszok kisiparosok. Sehol senki és semmi.
Nem,
nem, nem, ez nem a ma mûvészete. Ez a Salon d’Automne-ban csírázik s a borzas
fiúk független tárlatán. Egyéniség pedig ma már úgy kerüli a Szalonokat, mint a
poklot. Hiszen itt elveszhet a legkülönb Apelles is. Szerencse, hogy a közönség
is ezt cselekszi. Így talán hamar beteljesedik a Szalonok sorsa. Ez a sors: a
csõd.
(Párizs,
július 3.)
Budapesti Napló
1906. július 8.
|