|
I.
Budapest és Bukarest
Egy
magyar gravámennel kevesebb: Budapestet nem vétik össze Bukaresttel többé. Ezek
a francia Tissot-k nem is olyan szeleburdi népség. Mennyi szépet írnak ezek
most a jubiláló Romániáról. Egy bukaresti francia ex-követ szerint Kelet-Európa
legnagyratermettebb népe a román. Románia ifjú Franciaország s Bukarest
diákkorát élõ Párizs. Románia kultúrország akar lenni. Quand même kultúrország
lesz. Ifjú, nyugtalan, merész, kultúraéhes latin náció ez. Így hirdetik a
francia Tissot-k. Csodákat írnak a párizsi lapok a román géniusz repülõ
erejérõl. A román ízlés nagy hajlandóságáról. A románság gazdasági
bátorságáról. Egy francia újságíró megjósolja, hogy pár évtized alatt Kelet
piaca Romániáé lesz. De így zeng Romániáról az angol sajtó is. A német is, az
olasz is. Nem kell félnie Budapestnek. Nyugati ember immár nem fogja
összetéveszteni soha Bukaresttel.
II.
Zola és a Panthéon
Zolának
nincs szüksége a Panthéonra. Megérteném, ha Zoláné protestálna majd õszkor.
Mikor a Montmartre-ról föl akarnák szedni a hamvakat. Lamartine és Michelet
családjai szintén így cselekedtek. Quinet, Renan, Balzac nem a Panthéonban
pihennek.
Pedig
õket is meginvitálta a hivatalos Franciaország. Csak éppen elaludt a
beköltöztetés ügye. Zola tiltakoznék legjobban, hogy Quinet, Renan és Balzac
elõtt triumfáljon. És õ tudna legtöbb argumentumot a Panthéon-tisztesség ellen.
Az igazi nagyok az emberiségben éltek. Poruknak el kell oszlania szabadon,
miként a lelkük eloszlott. Vigyék a Panthéonba miniszterek, bíbornokok kadávereit.
III.
Emlékezés Jerseyre
Egy
francia revü új adatokat ásott ki a számûzött Victor Hugóról. És elborultan
gondolunk Jersey szigetére. Hol Victor Hugo mellett francia, olasz, magyar és
lengyel proskribáltak intéztek szózatot Európa népeihez. „Teleki Sándor magyar
forradalmár.” Megint olvashatunk róla s mégis mintha mese volna. Ötven-hatvan
évvel ezelõtt az akkori Európa legforradalmibb ideáit magyar fõurak
propagálták. Milyen messze vannak ma a forradalomtól. És még mennyivel messzebb
az eszméktõl. Ilyen intellektuális elzüllést egyetlen társadalmi fajta sem
produkált soha. A Rampollák, a jezsuiták, a kozákhetmanok, a komitácsik, a
mandarinok az emberi haladás vitézei a magyar nagynevûek mellett. Egy Batthyány
szinte megdöbbent bennünket. Mint mikor sirató-házban föltápászkodik ravatalról
egy halott.
Párizs,
július 23.
Budapesti Napló
1906. július 26.
A. E.
|