|
I.
Mikor Saul megtér
Például
lett volna egy francia Wekerle. Azaz, hogy éppen errõl akarok írni. Mennyi Saul
tér meg itt Franciaországban. Hajdan dicsõ és vad temperamentumok sehol sem
jámborulnak meg olyan sokszor, mint Párizsban. Ugyanitt, honnan csapatostól járnak
Lourdes-ba pajkos életû nõk. És ugyanitt, ahol bigottakból válnak a legjobb
forradalmárok. Ahol erõs az intellektuális kultúra, így van ez. Nálunk még
ritka ez a lelki procedúra. Az ifjak nem szegõdnek el az Antikrisztushoz. Tehát
nem is kell meg[t]érniök. Szent Imre szûz lelke van velük már a dedóban. Nem
kell belefáradniok az eszmékbe. Mert eszmék nemigen csapnak rájuk.
Franciaországban azonban sûrû a Pál-fordulás. Radikális Wekerlékbõl lesznek
totyakos korukra ultramontán Wekerlék. Itt az Egyház legengedelmesebb szolgái
ex-ateisták. Fiatal bölcse a francia reakciónak, Barrès, például, szintén ifjú
nihilistaként kezdte. Csak õ hamar rokkant meg. Politikusok, írók, mûvészek
között hány az ilyen Barres. Holott ennél utálatosabb elváltozás nincs a világon.
Ezt a nyárspolgárok a hajlott kor bölcsességének hívják. Nekem meg mindig egy
magyar költõ jut az eszembe ilyenkor. Ez szintén forradalmár volt. Talán õ
fordította le elõször a munkások Marseillaise-ét. És egyszerre vallásos
indulatok ébredtek benne. Hû fia lett az Egyháznak. Szûz Máriához írt
zsoltárokat. Fájt neki minden újítás. És egyidõben lett antiszemita és -
nõgyûlölõ. Ugyanakkor, mikor Szûz Mária himnuszait írta. Miként Rudnyánszky
Gyula is akkor lett pietista, mikor a büntetõ törvénykönyvvel kiviaskodta
magát. Mikor a modern kultúrtársadalom Saula megtér, mindig okos orvost kell
megkérdezni. Az mindjárt megállapítja a diagnózist. Marazmus senilis, valami
fizikai vagy lelki aberráció, üzleti érdek. Mert mennyei szózat ma már csak a
legritkább esetben intézõdik a megvakított szemû Saulhoz.
II.
Sarah Bernhardt ügye
Egy
gonosz úr a Nopcsa-affér idejének híres mondásával magyarázza a Sarah Bernhardt
kázusát. Nem vén, de becsületes lehetett egyszer valakinek nagy fájdalmára a
híres tragika. Hogy világosabb legyen a szó: egy gavallér most állt bosszút
Sarah Bernhardton. E gavallér ma már aggastyán. Ott ülhet a becsületrend
tanácsában s nagyrangú úr bizonyosan. Szerelmes csuklását egykor kinevethette
Sarah Bernhardt. A gavallér várt. Most aztán nem tartja érdemesnek Sarah
Bernhardtot a becsületrendre. A becsület rendjére - még világosabban. Párizsban
a legkomolyabban így beszélik. És lehetetlennek nem lehetetlen ám. Ilyen
diszkrét csúnyaságok rejtõznek sokszor világrengetõ dolgoknak a mélyén is. Csak
arra kíváncsi mindenki, mi lesz. Hogy eltörlik a becsületrend tanácsát. Ez
Sarahnak nem lesz elégtétel. Még ha a rendet törölnék el, még akkor se volna. A
faktum, hogy õ a kis piros szalagot nem kapta meg. S hogy ráadásul
szégyenkalodába állították. Mert talán polgári családanyának nem volt
elsõrangú. Kápráztató bolondság. Tíz millió francia asszony közül Franciaország
öreg urai éppen Sarah Beruhardttól kérik számon az erényt. Óh be korán halt meg
az az Offenbach nevezetû kis zsidó.
Párizs,
július 30.
Budapesti Napló
1906. augusztus 2.
A. E.
|