22. MAGYAR FIGURÁK PÁRIZSBAN

I.

Monsieur Kis-Balog

Chateaubriand szerint a franciák nem szeretik a szabadságot. Õk az egyenlõséget szeretik õrülten. S a magyarok? Már Csák Máté is szabadságharcos volt. A szabadság katonái a mai Csák Máték is. De az egyenlõség Tiborcnak se kellett. Kis-Balog uram szabómester. Sorsa már ifjú korában Párizsba hozta. Szép vagyont szerzett. Felesége francia asszony. Gyermekei franciák. Azonban Kis-Balog uram utálja ezt a demokrata világot. Ahol a szabó is úr. Csak a magyar egyletben van otthon. Ide kopott Pató Pálok jönnek gyakorta. Prédikátumos semmi­házik. Ezek leereszkednek Kis-Balog uramhoz. Pénzt kérnek tõle. Kártyáznak vele. Hazamegy Monsieur Kis-Balog. Legkisebb fia áll elébe. Most tanulja az iskolában a francia forradalom történetét. Errõl beszél az apjának. Kis-Balog uram alig figyel oda. Fájdalmas gõggel mosolyog. Elõre sajnálja a fiait. Ezeket sohse fogják társaságukba befogadni a magyar urak.

II.

A magyar Edison

Párizsban lopja a napot már hónapok óta. Föltalált valamit s milliókat akarna érte kapni a sokpénzû franciáktól. Réme a híres bankároknak és gyárosoknak. Pumpoló leveleket ír haza a hiszékenyekhez. Egy év után jut eszébe, hogy elnézzen látogatóként olyan gyárba, ahol az õ találmányát használhatnák. Vérzõ orral, szomorúan jön ki a gyárból. Amit õ feltalált, azt éppen negyven éve használják itt tökéletesített formában. Vajon ki lophatta el az õ találmányát. Másnap számítani kezd. Kiderül, hogy õ nem is született volt meg negyven évvel ezelõtt. Erre éhesen és bánatosan, sõt konzulátusi segítséggel hazautazik.

III.

Párizsba szakadt mûvészünk

Párizsba szakadt mûvészünk nem szerencsétlen ember. Jól házasodott, gazdag ember. Szomorú õ mégis. Átkozza az elmaradt Hunniát, ahol az igazi mûvész árva. Senki se hinné, hogy magyar mûvészgyerekek koplalnak s züllenek el Párizsba[n], kiknek a kisújjuk többet ér, mint e Párizsba szakadt mûvészünk. Párizsba szakadt mûvészünk azonban elegáns estélyeket is ad, különösen a Szalonok megnyitása elõtt. Persze egy-két képe mindig ott lóg minden tavasszal vagy õsszel valamelyik Szalonba[n]. Errõl Budapest pontosan értesül. Ha hát Párizsba szakadt mûvészünk Budapestre képeket küld, e képeket nagy respektussal fogadják. Lassan, de biztosan elõkelõ mûvész lesz Budapesten e Párizsba szakadt mûvészünk. Egy képe sem s ingyen sem kellene itt Párizsban. Otthon talán már az állam is vásárol tõle.

(Párizs, július 31. )

Budapesti Napló 1906. augusztus 3.

A. E.