|
Szép
õszintesége ennek a Párizsnak, hogy imádja az idegen asszonyokat. Ebbõl sok
káruk nincs a parisienne-eknek: õket viszont két kontinens imádja. De az egész
asszonyi genus csúfsága, hogy a hím embernek az a nõ tetszik, akit nem ismer.
Ludovic Naudeau egy ifjú és disztingvált francia íróról emlékezik meg, aki
Japánban él. Ez az ifjú ma már undorodva beszél Párizs unalmas nõirõl. Így
mondja: piszkosak, nyomorékok, formátlanok, hazugak és banálisak. Ellenben a
japáni gavallér él-hal a kínai nõcskéért.
Itt
jártak Párizsban a minap Szizovatha kis táncosnõi. Kis fantáziájú, mondjuk
budapesti ízlésû férfiú azt mondta volna róluk, hogy kedves, nõnemû majmocskák.
Persze ugyanígy ítélt sok párizsi férfiú is. De itt van viszont Rodin, a nagy
Rodin, fejedelme ma a formák megértésének. Szerinte nemesebb, antikabb formájú
és mozdulatú nõk ma nem élnek e hitvány világon. Ha õ valamivel fiatalabb
volna, bizony utánuk menne Kambodzsába.
Marokkói
telep mutogatja magát Neuilly mellett. Berber és szudáni nõk kelletik itt
egzotikus nõiességüket. Még talán verseket is írnak hozzájuk egzaltált francia
ifjak. Holott aligha mosakodnak rendesen. Amerikai szerecsen nõ, öltözve a la
parisienne, száz aszfaltbetyárt fordít sarka nyomába, ha végiglejt az avenue de
l’Opérán. Még talán a kínai nõnek is van lelkes szakértõje Párizsban. A német
nõn kívül a földkerekség minden szépsége talál hozzáértést Párizsban.
És
most, tegnap, jöttek harmincketten. Amerika szépei. A Louvre-szállodában
laknak. Csodájukra jár, s útjukra les egész Párizs. Egy amerikai lap utaztatja
õket Európában: a Louisville Courier Journal. E lap megszavaztatta az olvasóit,
kik a legszebb leányok vad Kentuckyban s regényes Indiánában. Valószínûtlen,
hogy éppen a harminckét legszebb gyõzött. De jó reklám ez a lapnak. Ingyen utaztatja
õket. És Londonból jöttek át Párizsba.
A
bájos Hatty-Firtstein: szláv-zsidó szépség. Bardie Kelly, Virginie Kennedy és a
többiek. Szépek, jó: szépek. De mennyivel különb harminckettõt szedne össze,
akár csak az éji Montmartre-on egy lelkes razzia.
Párizs
azonban az idegen nõket imádja. És okvetlenül igaza van. Óh, istennek nagyszerû
teremtményei a nõk. Érdemes értük élni. De leginkább csak azokért, akiket még
nem ismerünk. És mindenek fölött azokért, akiket sohse fogunk megismerni.
(Párizs,
augusztus 1.)
Budapesti Napló
1906. augusztus 4.
A. E.
|