24. A SZAJNA MELLÕL

I.

És az úgynevezett irodalom?

Egy epidémiát szeretnénk Budapestbe beoltani. Így nyáron tudniilik kitör Párizsban az irodalom-õrület. De legalább így holt szezónban kitör okvetlenül és mindig. Vezércikk, tárca, cikk, hír: csupa irodalom. Három rekkenõ hónap alatt szükségbõl mégis csak jóváteszik a francia lapok, amit kilenc hónapig az irodalmi kultúra ellen vétettek. Észreveszik ilyenkor, hogy nincs a világon érdekesebb föladat egy írói egyéniség megrajzolásánál. Egy igazi íróban komprimálva van: világ, élet, korszak, minden. És jönnek itt Párizsban sorra. Az elfeledtek, a féligismertek, az ismeretlenek. Nyár, forróság kínozza ugyan az olvasót, de mégis észre kell vennie valamit. Nem újat. Régi dolgot. Hogy az újságok hazudnak neki. Mert kilenc hónapig miért titkolják el, hogy intelligensek? Mivelhogy mese minden más. Nem a publikum a vak, de az újságok. Nyáron legalább ezt bevallják Párizsban. Hát Budapestrõl elutazott már az Északi-tenger mellé Fedák Sári? Akkor talán már illõ félénkséggel lehetne egy csöppet pedzeni a kultúrát.

II.

Séta a guillotine körül

A guillotine olyan, mint a vallások. Eszében úri ember fütyül a felekezete dogmáira. De csak kertelve ágaskodik a vallások ellen. Így a franciák a vallással s - a guillotine-nal is. Eltörülni nem merik a halálbüntetést. De beszüntetik a halálbüntetések végrehajtására szánt költséget. Mert ez az eljárás kényelmesebb. Mai kultúránkkal s mai nemzedékünkkel még kissé csehül állunk. Okos dolog óvatosan kötni bele a mai emberiség olyan Néróiba, mint Monsieur de Paris és a - római pápa.

III.

Murat herceg és az automobil

Szegény Murat herceg, õt már el is temették. A nagyurak azonban tovább fogják kockáztatni a nyakukat a veszedelmes ördögszekéren. Miért teszik ezt? Hányszor álmélkodtunk már ezen. Hogy mer például automobilba ülni valaki, akinek az õse gõgös várúr volt, gyilkos hadvezér volt s õ erre büszke. Hiszen az automobil a múlt-romboló demokrácia találmánya. Úgy kell nekik: törjék ki a nyakukat. Amit némely pénzbáróknak is hasonlóképpen kívánunk.

IV.

A Haza mamája

Ki hinné, hogy a Haza mamája egy szûz volt? Henri Houssaye állítja ezt, a francia halhatatlan: Jeanne d’Arc volt a Haza mamája. Houssaye szerint e szót: a Haza, la Patrie, õ ejtette ki elõször a száján. Ez a híres hisztériás leány. Addig nem is volt a Haza. Azaz, hogy volt. De nem volt neve. Az emberek meghaltak érte. De nem lehettek híres emberek, mint Houssaye. Mint Déroulède. Mint Nasi Olaszországban. Mint Apponyi és Lengyel Zoltán nálunk. Azt a Hazát, amelyet csak éltetni kell, Jeanne d’Arc fedezte föl. Csakhogy még ez sem igaz. Mint ahogy a nacionalisták véletlenül sem tudnak igazat mondani. A la Patrie szó Jeanne d’Arc után több mint száz évvel került a francia szókincstárba. Latinista franciák csinálták a patriából a patrie-t. Az egyszerû, a becsületes pays helyett. Mint ahogy buták és gazemberek csinálták az üres jelszavas és kártékony hazafiasságot a régi tisztességes, nem lármázó, de õszinte hazafiasság helyett.

V.

Amit Mirabeau akart

Franciaországban ma-holnap feleséges abbékra bámulhat a világ. Ha sikerül a szabad Egyház terve, hiába küldi anatémáját X. Pius. Mint ahogy küldte volt egykor IV. Pius. Mert a francia papok nõsülésének elsõ nagy szószólója Mirabeau volt. És volt egy korszak, amikor már szinte az egész Európa nekibuzdult. Császárok és kardinálisok esküdtek össze a cölibátus ellen. Amit Mirabeau akart, ime az száztizenhat év után teljesedni készül. De még mindig félénken és szórványosan. Nagyon átkozott és bûnös lehet ez a mai társadalom. Kínosan és késõn kap egy-egy kis gyógyulást. Még Franciaországban is. Hát Budapesten vajon hány száz év múlva ol­vas­suk, hogy az esztergomi hercegprímást ötödik, mondjuk hatodik fiúgyermekkel örvendez­tette meg a kedves felesége?

VI.

Fallières és a jósnõ

Franciaország elnökérõl megjósolták, hogy híres ember lesz. Fallieres még akkor diák volt s zavarba jött. Kérdezte a jósnõt:

- Író leszek? Mûvész? Hatalmas szónok? Fölfedezõ?

- Nem, nem, nem.

- Hát mit fogok csinálni?

- Semmit!

- És ezért leszek híres, sõt hatalmas ember?

- Ezért, sõt éppen csak ezért.

Így írja ezt egy újság s olyan valószínû, hogy elhiszi az ember.

(Párizs, aug. 4.)

Budapesti Napló 1906. augusztus 7.

A. E.