|
I.
Dolet
Tegnap
Etienne Dolet szokásos ünnepét ünnepelte Párizs. Vasárnapon, augusztusban,
kánikulai hõségben. Volt már nagyszerûbb Dolet-manifesztáció is itt. Az Egyház
ellen tüntettek már zajosabban is Párizsban. Az Egyház ellen, mely ma is
szivesen rakna tûzre minden szabadgondolkodót. Miként cselekedte a már szinte
mitikus Dolet-val. Miként tette ezerekkel. De mégis nagy nap a tegnapi nap.
Elsõ tüntetés az utolsó decenniumokban - minden vallás ellen. A Vallás ellen. E
szörnyû bilincs ellen. Mely butává és szomorúvá teszi boldog sorsra hívott
embermilliók életét.
Két
négyszög kilométer a Dolet-szobor körül megszállott hely volt tegnap. Katonák,
rendõrök minden utcasarkon. Fenyegetõen vagy meglapulva. Mintha Magyarországon
lennénk és büdös szocialistáktól kellene félteni a rendet.
Soha
beszédesebb dolgot, mint tegnap Párizsban ez a nagy elõvigyázat. Íme
Franciaországnak radikális, demokrata, ateista kormánya van. Itt állandó a
forradalom az Egyház gyalázatos zsarnoksága ellen. És íme az ateista kormány is
megijed, mikor a Vallás ellen gyûlnek össze sok-sok ezren. Hát csakugyan ez
volna az igazság? Jó lesz ebbõl tanulni mindenütt Európában. A milliomos,
szívtelen tõkés is nagy ellenség. De van egy még nagyobb. Mindenféle hatalom az
istenbe kapaszkodik. Még az ateista hatalom is. Mégis csak a Vallás áll az
emberi boldogulás útjában.
II.
Chopin
Két
Musset-szobor után most következik egy Chopin-szobor. A Monceau-parkban fog
állni, árnyas fák között, elrejtve a szomorú nótás embernek a relief-emlékjele.
Messze a Musset szobraitól s messze a George Sand szobrától. A sírját két évvel
ezelõtt láttam. Süppedt, romlott, szomorú sír. Nocturne-eit álmomban is hallom
olykor. Ezek szomorúak és elevenek, miként a lengyel-francia poéta virrasztó,
vergõdõ lelke elzokogta õket egykoron. Sokan hallják-e? Úgy gondolom, a nyár az
oka. Valamit kell csinálni nyáron is. Valamire kell emlékezni nyáron is.
Valamirõl kell írni nyáron is. Chopin? Hát Chopin. Jöjj, óh szomorú árnyék s
engedd, hogy nevedben szórakozzunk és szerepeljünk. Így csinálódnak a földön a
kegyeletes ünnepek.
III.
Jeanne d’Arc
De
ünneplésére készülnek Jeanne d’Arc-nak is. Õ is nyári kiválóság. Csak az õ
hívei nagyon megkevesedtek. Kezdenek bennünket nem lelkesíteni a páncélos
szûzek. Csak öreg akadémikusok tartják nagyon szép és lelkesítõ dolognak
Jeanne d’Arc-ra emlékezni. Nyilván a Dolet-ünnepségre lesz válasz a Jeanne
d’Arc-ünnepség. Az öreg Coppée már azóta bizonyosan faragja új versét. Hát
legalábbis régen halott és páncélos szûznek kell lenni, hogy elviseljük azt a
sok emberi butaságot, amivel bennünket agg konzervatívek akarnak boldogítani.
Különben pedig az ifjú Franciaországból csak a klerikális diákok lelkesednek
már a szûz nõért az agg abbékori és akadémikusokon kívül. Mint a mi klerikális
ifjaink otthon Szent Imréért. Legalább a francia diák-brigadérosok egy asszonyi
szent alakért lelkesednek. Ezeken még lehet segíteni.
(Párizs,
augusztus 6.)
Budapesti Napló
1906. augusztus 9.
A. E.
|