|
I.
Philadelphia és a magyarok
Philadelphia
befûtött nekünk, szegény magyaroknak. Philadelphiában egy orvos fölfedezte az
atavizmus bacillusát: Kék vérnek, elõkelõségnek íme a vége. Tíz év múlva Európa
minden orvosa tudja a titkot. Hogy miért hazafi csupán a szájával Zichy Jenõ.
Hogy miért trottli Kossuth Ferenc. Hogy miért nem jöhet tisztába önmagával soha
Andrássy Gyula. Miért köp negyvenöt fok alatt Pozsgay Miklós s miért hiszi
magát dzsentrinek Babó Mihály. Miért idealista Apponyi s miért becsesebb nálunk
egy jövevény Wenckheim, mint egy õslakó Kun-Szabó Márton. Fölfedezték az
atavizmus bacillusát. Mondhatnók: a hülyeségét. Csak oltó anyagot is fedeznének
föl a betegség ellen. S annyi sokat, amennyi Magyarországra ráférne.
II.
Budapest és a levegõ
Egy
elmés Celino-vicc így ítél a mai világvárosokról:
-
Csodálatos dolog, hogy a városokat nem építik a szabadban. Holott a szabadban
olyan jó a levegõ.
Párizsra
nem illik ugyan, de Budapestre okvetlenül illik ez az elmésség. Valóban, miért
nem építették Budapestet úgy, hogy levegõje is legyen? Világjáró magyarokkal
diskurálgattam a minap. Szólott közülök egy, talán a legokosabb:
-
Magyarország, a vidék, így is alig ismer a maga fõvárosára. Isten ments, hogy
valami minta-város legyen, akkor pláne el is átkoznák. A vidéki magyar hitében
úgy is úgy él Budapest; mint valami õrült Babilon. Hátha még igazi város volna.
III.
Akik Bukarestbe mennek
Magam
beszéltem Párizsban legalább húsz emberrel, akik Bukarestbe készülnek. Látni
akarják a keleti latinság székhelyét. Ott tudniillik kiállítás van most. Ezt
Izlandban is többen tudják, mint Budapesten. Kérdeztem egyet-kettõt a készülõk
közül:
-
Budapest felé utaznak?
Kacagtak:
persze, hogy arra. Hiszen Románia fõvárosa a céljuk éppen. Nem árt, ha tudjuk
otthon Magyarországon, hogy a nyugati ember, ha már hallott Magyarországról,
hova képzeli Budapestet. Valahová Teherán mellé. Mindenesetre keletebbre
Bukarestnél. S akárhogy fáj, igazuk van nekik.
(Párizs,
augusztus 8.)
Budapesti Napló
1906. augusztus 11.
A. E.
|