|
„Várjuk
az új ortográfiát, mint hanyatló Róma a barbárok özönlését.” Az Akadémia, az
írók, a tanárok csodálatosan egyetértenek s üvöltve hirdetik: veszélyben a
francia nyelv. Régi harcról van itt szó. A hivatalos Franciaország
egyszerûsíteni akarja a francia írásmódot. Közelebb akarja hozni a fonetikához.
Az Akadémia vétózik. Írók, tudósok protestálnak. S a reform mégis meglesz.
Semmi vadság nem fog történni. A nyelv Géniuszának gyászra nincs oka. Már
Voltaire sem írt a mai módon. Kezdetben pedig a fonetikai írás vala. A XII-ik
században femme-t nem ismert a
francia férfiú. A nõt írták egyszerûen fame-nak.
Valóságos
liga alakult a reform ellen. Két könyvtárra szóló adatot hordtak össze az új
ortográfia ellen. Nem utolsó és elég pikáns érv: a vagy-vagy. Vagy teljes
fonetika vagy semmi. Tehát merjék a reform hívei a homme-t om-nek írni s wazó-t
írjanak oiseau helyett. Ez persze
csak szellemeskedés. Az új ortográfia nem cselekszik ilyen fölfordulást. De
igenis kiszedi a francia szókból a fölösleges betûket. Mert ez az egész reform.
Valóság,
hogy Flaubert, Renan, Victor Hugo, Lamartine mûveibõl új kiadást kell rendezni,
ha majd az új ortográfiával növekszik föl egy új generáció. De hát ez csak nem
rettenetes baj. A francia írók közül is csak az arrivék tiltakoznak. Akik már
írtak könyveket s akik, ha egyébként forradalmárok is, arisztokraták és
konzervatívek, ha a métier-jük dolgához mer valaki nyúlni.
És
akárhogy lamentálnak, a reform meglesz. Talán egy-két hét múlva ráparancsol az
iskolákra a kultuszminiszter. És meg fog békülni az Akadémia is, mert muszáj
lesz békülnie. Az írók is, a tanárok is megbékülnek. A francia nebulónak pedig
nem lesz annyi veszõdsége. És könnyebb sora lesz az idegennek is, aki franciául
tanul.
Érdekes,
sõt a legérdekesebb pedig ebben a kérdésben, hogy ez világosan és szorosan összefügg az osztályharccal. Az új
ortográfia demokrata reform. Anatole
France és Mirbeau ezért támogatják. El a cafranggal, a betûvetõ luxussal. Az
analfabétákkal is könnyebben boldogulunk rögtön, ha az írásmód egyszerû és
logikus. A gyermek agyát se nyomorítjuk meg. Idõt is takarítunk. A
diktandó-írás is lehetségesebb. És végre lesz egységes és kötelezõ francia ortográfia. Eddig nem volt. S jobb, ha
az állam ad ilyet, mint ha az Akadémia. Ezért utasítanak vissza a reform hívei
minden paktumot. Mert az ortodoxok már szívesen kötnének paktumot is. Hogy
például az irodalmi ortográfiának legalább maradjon meg a régi. A radikálisok
és szocialisták az õ szent dogmájukra hivatkoznak: szocializálni kell a tudást és a mûveltséget. És az új ortográfia e
nagy célt szolgálja.
Budapesti Napló
1906. augusztus 11.
A. E.
|