29. A LE FOYER ÜGYE

Octave Mirbeau és bizonyos Natanson nevû úr írtak egy gyilkos színdarabot. Az üzlet: üzlet íróját Budapesten is jól ismerik: Octave Mirbeau bizonyára nem athéni lélek és nem finom álmodozó. Haragos, türelmetlen, robusztus szocialista költõ. Sokkal inkább prédikátor, mint mûvész. Õ tudniillik nem Anatole France elõkelõ módján szocialista. Anatole France hideg bölcsességgel lett forró agitátor. Mert nagyszerû látása fölismerte, hogy még nincs valami emberibb és magasabb kor-eszme. Ahogyan az öreg Mommsen tért volt meg élete végén. Már Octave Mirbeau úgyszólván beleszületett a szocializmusba. Új sarj õ és új típusnak az embere. Mindenek elõtt harcos és hívõ. Csak mûvészt termelni: ez balga luxusa volna ez idõ szerint még a szocializmusnak. Talán lehetetlenség is. Minden új mûvészet ma még szükségszerûen s kényszerûen - polgári mûvészet. Még ha ostromolja is a bourgeoisie-t. Majd lesz valamikor igazán új mûvészet. Majd valamikor, ha elnémul a vad harc s a szocialistáknak nem kell fegyveresen s tábortüzek mellett virrasztaniok.

Mirbeau és Thadée Natanson drámájának a címe: Le Foyer. A Comédie-hez nyújtották be darabjukat az írók. Hiába: a Comédie - mégis Comédie. Budapesten csak elég ósdi és lelketlen institúció a Nemzeti Színház. Mégis ambíciókat fût nemesebb talentumú írókban is. Ha egyszer nincs más és ha már - az üzlet: üzlet.

Mirbeau-nak már volt egy szerencsés ügye a Comédie-val. Az üzlet: üzlet-et elvetette Molière házának drámabíráló törvényszéke. Claretie az igazgató, maga is Mirbeau pártjára állt a kultuszminiszterrel együtt. Bukott a maradi bizottság, s Mirbeau darabja gyõzött.

Ám most Claretie is fél és opponál. A Le Foyer nagyon is vitriolos irodalom s a Comédie-t mégis csak a burzsoá publikum tartja el. A szocializmus szõrmentén behálózhatja a polgárság belátó és intelligens részét. De taktikusan kell dolgoznia. Hevességében ezt nem akarja látni Mirbeau. Egy betût nem akar változtatni a darabon. Ellenben fölvonultatja Briand-t, a minisztert, magát. Szóval erõszakolja darabja elõadását. Briand igazán szabad elméjû, bátor ember. A Comédie tagjai közül is sokan állnak Mirbeau pártján. Mégis az én hitem az, hogy kár ez az erõszakoskodás. Párizs burzsoá társadalma úgyis meg van riadva a szocialisták elõnyomulásától. Nem okos dolog kíméletlenül provokálni a reakciót. Öreg cethal ez a mai társadalom. Zsírját venni ideje már. De csínján a szigonyokkal, mert agyveleje kevés van a cethalnak, de buta ereje sok.

A Le Foyer-ben kegyetlen igazságok lármáznak. Elõször is az Akadémia kap ki. Holott Claretie is akadémikus. Természetes, hogy az Akadémia széplelkû, impotens, zsémbes öregjei megérdemlik a korbácsot. De Mirbeau korbácsa méregben ázott korbács. Azután a polgári jótékonyságot csúfolja ki a Le Foyer. Igaza van. A jótékony milliomosok, a jótékony hölgyek, gyárosok és egyletek utálatosak és kártékonyak. De ez a kérdés nagyon érzékeny bibije a polgári társadalomnak, mely nagyra van a maga szamaritánizmusával. Holott ezzel csak gyûlölködõket vagy ingyenélõket teremt. Alamizsnákkal tudniillik kissé bajos megváltani az emberiséget. Másképpen is nagyon merész Mirbeau és Natanson darabja. Bemutat például egy undok, modern nõi típust. Egy jótékony, társadalmi hölgyet, aki mellékesen nem a versírásban vallja modelljéül amaz antik görög költõnõt, ki több barátnõt hagyott hátra, mint verset. Száz titkát, meg bûnét mutatja meg a mai társadalomnak a Le Foyer. De, de, de, törülni illenék bizony abból. Ravaszul, számítással. Ha csakugyan a Comédie-be akar jutni vele Mirbeau. Ha tehát ellenségek között akar apostolkodni és - pénzt szerezni. Mert ha csak apostolkodni akar, kap más színházat. Vagy az õ helyében elõadatom a darabot egy teremben. Intellektuelek és munkások elõtt.

Mint beszédes jelenséget azonban följegyezhetjük, Párizsban íme itt tart az új eszmék világa. Saját hajlékába tör be az ósdiságnak s követeli, hogy tûrje önmegkorbácsoltatását.

(Párizs, augusztus 9.)

Budapesti Napló 1906. augusztus 12.

A. E.