Furcsa
veszedelem támadt abból, hogy Európa békében él. Váratlanul rászabadult a
kultúrtársadalmakra a koca-gondolkozók hordája. Magyarázat nélkül elsõ hallásra
ez ostobaságnak tetszik. Sietünk hát a magyarázattal: Európa néhány millió
szamara fölfedezte - az eszét. Európa rendje nagyjában még ma is a régi,
háborús, barbár Európa rendje. Ez a rend olyan társadalmi osztályokat nemzett,
melyek ereje és hatalma a kulturátlanság. Nemesek, katonák, zsoldosok és udvari
emberek családjaiban századokon át ismeretlen valami volt a gondolkozás. A
papoknak Róma tiltotta meg. A jobbágynak, a zsellérnek baromnál aljasabban
kellett élnie. És most Európa szépen beevezõben van a békés kultúrmunka révébe.
Kezd legfõbb érték lenni a gondolat és a munka mindenütt. Talán még
Magyarországon is. Riadtan bámulja ezt sok-sok millió ember. Alvó, századokon
át elhanyagolt agyuk szomorú sejtelmektõl sajog. És egyszerre hopp, elkezdenek
gondolkozni.
Legfurcsább
és legszomorúbb látvány ez Magyarországon. Az újuló kedvû Európa
eszme-mozgalmai erre keresik a partot s a múlt bûnei éppen itt a legöregebbek.
A zászlósurak, a nemes mokányok s az ínséges jobbágy-milliók országában. De
háború nincs s debreceni installációkkal sem lehet ma már Európában megmaradni.
Azután észrevétlenül egy kis ifjú Magyarország cseperedett föl. Európával élõ,
tüzes, erõs serege támadt a gondolkozásnak. Ha úgy lehetne a nótájukat elhúzni,
mint Csák Máté idejében, jó volna. A Saskör és az egyetemi brigadérosok
fölfegyverkeznének. Éjnek idején megrohannák a Társadalomtudományi Társaságot
például. S beszámolnának ennyi és ennyi füllel Andrássy Gyulának és ütnének
magnum áldomást. De bajos a dolog, mert idefigyel Európa.
Sírnivalóan
mulatságos tehát, mikor a szegények gondolatszablyákkal állanak ki a síkra.
Andrássyak, Károlyiak s a többiek - gondolat-harcban. Akiknek õseik csak
verekedni, fegyvert fogni és fegyvert letenni, parasztot csapatni és
tunyálkodni tudtak. Vagy pláne a falusi kúriák félbarbárjai: Még a fogadott
íródiákjaik is szánalmas, szegény lények. Képükreformált tessék-lássék
kultúr-fészereik: akadémia, egyetemek, mulatságos „mûvelõdési” egyleteik bábszínházai
a kultúrának. De mégis muszáj gondolkozniok, óh jaj. Minden hatalmukat
fenyegeti tudniillik a gondolkozás.
És
íme, egy pokolian mulatságos látvány. Mámort kapnak attól a fölfedezéstõl, hogy
õk is - gondolkoznak. Szent hitem hogy egy-egy Babó Mihály meg is ijedt az elsõ
gondolatától. „Szent Isten, mi ez? Valami nyugtalankodik bennem.” Mikor aztán
észrevette, hogy ez a gondolkozás, úgy örült neki, mint bolond az orrának.
Majdnem kilencven percentje a jeles magyar közéleti alakoknak ilyen.
Szegényeknek muszáj gondolkozniok s hol tanulták volna.
Éppen
a Társadalomtudományi Társaság esete beszédes. Ez a társaság él és dolgozik már
évek óta. Persze, hogy alig néhány száz ember figyelte. Akkor még nem égett
körmükre a dolog. Még szépen boldogulhattak hazug harccal és öblös frázissal.
Miután azonban utolsó nyilukat is kilõtték Ausztria-Bécs ellen s beültek a
kényelmes hatalomba, látják, hogy égszakadás-földindulás. Az ország kezd
gondolkozni a gondolkozókkal. S risum teneatis: õk is gondolkoznak. A grófok és
grófi szolgák.
Egy
vigasztalás: Franciaországban is van erre aktuális példa. Igaz, hogy itt csak a
katonatisztek maradtak úgy el, mint Magyarországon az összes kiváltságosak.
Sedan óta nincs háború s itt is az történt: a generálisok és tiszturak
meglelték az eszüket. Látják, hogy tudósok, írók és prókátorok korát éljük: õk
is gondolkozni akarnak. Így történt például, hogy egy francia tábornok a minap
cikket írt Franciaország pusztulásáról s Németország emelkedésérõl. Íme egy
generális néhány szóval miként magyarázza meg ezt a súlyos problémát:
-
Németországban a múlt századokban is négy születés történt egy francia
születéssel szemben. De a francia katonák akkor ébren voltak s a fölösleges
három németet megölték. Azután kirabolták Németországot s megvolt az európai
egyensúly.
Íme
mikor egy szûz gondolkozó gondolkozni kezd. Ilyen szûz gondolkozók támadtak
most Magyarországon. Egészen ilyenfajták, akik például a kivándorlásról
föltétlenül így gondolkoznak frissen és titokban:
-
A múlt századokban bezzeg nem volt kivándorlás Magyarországról, mert gondos
nagyurak hol a törököt, hol a németet hívták be. Ezek azután kiirtották a
magyar nép-fölösleget. Így kellene valahogyan cselekedni most is.
(Párizs,
augusztus)
Budapesti Napló
1906. augusztus
Lellei András
|