39. PAPOK ÉS BÛNÖK

Párizs, augusztus 25.

Fougères falu plébánosának veteményeskertjében furcsa veteményt találtak, Augustine Laugé leányasszony magzatját ásta be a földbe valaki. Bizonyosan nem azért, hogy kikeljen. Cassan abbé ennek a falunak a plébánosa. Börtönben ül most és Szent Ágoston tanácsát követi: „si fecisti, nega”. Bah, nem új dolog az efféle. Cassan abbé a környék Don Juanja volt. Augustine elõtt egy paptársának a nõvérével élt. Mint most kiderült, ezt a kedves leányt férjhez adta egy buzgó hívéhez a plébános úr. Hát ez talán új? De ma Franciaországban mégis szenzáció ez. Szinte olyan, mint a Delarue-eset. A Delarue-esetrõl pedig egész Európa hall naponként. Víg ember volt, szép ember volt Châtenay plébánosa. Egyik kedvesénél vacsorázott egy estén. Biciklire ült és sohse látták azóta. Úgy sejtették elõször, hogy sikkasztott. Némelyek Londonban látták egy barna hölggyel. Mások Dieppe-ben egy vörössel. Most az a gyanú, hogy megölték. Hetek óta kutatják, bújják a környéket az emberek. Reklám-újságok fakírokat, kuruzslókat visznek oda. Egy újság, a Matin pláne hiénával keresteti a pap kadáverét.

Normális idõkben egy Cassan-ügy, egy Delarue-eset nem vert volna port. Ma a publikum kényszeríti az újságokat, hogy írjanak a reverenda aljasságairól. Mert amit Magyarország kiseszû nagyságai sohse értenek meg, egy újság nem is írhat mást, mint amit a publikuma óhajt. Hacsak ez óhajnál nem beszél ékesebben a pausálé. Tehát Franciaországban ma muszáj papi disznóságokról írni. Mert nagy harc alkonyán vagyunk: Róma élet-halál-harcot üzent a demokráciának. E harcban íme fölvonul az Augustine leányasszony elásott magzatja. Megidézik Delarue abbé nõhódító árnyát. Mert az események sem önmagukban léteznek. Idõ és szükség csinálja õket.

Kell, hogy Franciaország népét figyelmeztessék. Hiszen már megindult a püspökök izgató munkája. Egy püspök Bretagne bigott parasztjaihoz valósággal lázító levelet intézett. Franciaország kormánya nem kereste a harcot. Tudta, hogy veszedelmes dolog jámbor milliók vallásos babonái ellen óvatosság nélkül támadni. De Róma éppen ezt szeretné. Hadd lásson a nép letartóztatott papokat, szétvert processziókat, konfiskált templomokat. Milyen jó kis forradalom lehet ebbõl.

Franciaország radikális sajtója sietett természetesen a csatározó klerikális elõcsapatok elébe. Mindenekelõtt kiderítette, hogy Sarto pápa hazudott. Igen, így írják áperte a francia lapok: hazudott. Azt írta az enciklikában Pius pápa, hogy a francia püspökök többsége a francia katolikusoknak kultuszegyletekbe sorakoztatását ellenezte. Most kiderült, hogy ez nem igaz. A francia püspökök többsége a békességet akarta. A francia püspökök többsége azt hitte, hogy amit Róma dogmái Amerikában megengednek, az Franciaországban sem lehet istentelenség. A pápa megmásította a francia püspökök határozatát. Mert Pius pápa gõgös helytartója Krisztusnak. Meg akarja mutatni, hogy nem fél.

Viszont a radikális Franciaországnak kötelessége a megüzent harcot elfogadni. Ezért kell a többek között, hogy mostanában minden papi botrány országos botrány legyen. A háború nem csöndes mise. Ha Róma üt, hát lássa, hogy hányszorosan kapja vissza. Mondjuk, hogy Magyarországon végre döntõ harc indulna a klerikalizmus és feudalizmus ellen. Hát nem természetes, hogy a mágnások és papok nagy bûneit példákkal és eseményekkel is igazolja a demokrata tábor? A Bubics-eset, a Párvy-eset ekkor természetesen megnõne. Mágnások és mágnás-cselédek botrányairól természetesen sûrûen hullna le a lepel. Nem azért, mintha a papi és nagyúri bûnök ritka események volnának. De mert ilyen eseményekre szüksége volna a harcnak. De ez csak példa itt. Hanem Franciaországban ez történik most. Nagyon okosan. Leleplezések adódnak némely püspökökrõl, kanonokokról, kik titokban sokszor nyalták meg az adakozó radikális kezet, ellenben most mint az egyház rettenthetetlen vitézei szeretnének ragyogni. És napfényre kerül minden klerikális undokság. Hadd tudja meg a legbuzgóbb paraszt is, hogy kikért akarják az õ bõrét vásárra vinni. Hiába: ilyen a háború. És ki tehet róla, hogy a klerikalizmus pazarul adja a fegyvert a világosság és egyházellenesség kezébe? Hogy paposan válaszoljunk:

- Csupán az, kinek tudta nélkül egy hajszál nem hullhat le a mi fejünkrõl, aki mindent a legbölcsebben végzett el s aki akarta, hogy papok és bûnök nagy közelségben éljenek egymással.

Budapesti Napló 1906 augusztus 29.

A. E.