[Párizsi tudósítónk
írja:]
Már
a francia iskolákban tanítják, hogy Napóleon nem volt nagy ember. A francia
tanítók az antimilitarista Hervére esküsznek. Általában pedig már
Franciaországban nem lehet abból megélni, hogy valaki hazafi. Csak a Balkánon
és Magyarországon lesz bölcs a szamárból, ha szépen óbégatja, hogy éljen a
haza. Szóval alaposan fordult a világ. Nyugaton s egy francia lapnak eszébe
jutott, hogy a Marseillaise-nak nem illenék-e alkalmazkodnia az új társadalomhoz,
mely immár megveti a harcias vitézkedést s a kurjantó hazafiasságot. A
Marseillaise régi szövege megmaradjon-e vagy új szöveget kapjon, illõt a
francia társadalom új, békés, humánus törekvéseihez? Ez a kérdés. Nagyon
bölcsen intézték el. A Marseillaise-t egy korszaknak a lelke teremtette. A
Marseillaise ezé a korszaké. Megfejelni nem szabad. A Kossuth-nóta is maradjon
meg Kossuth-nótának, ha akárhogy is imádják Bécsben Kossuth Ferencet. Lám, így
tudjuk mi tisztelni a történelmet, mi, históriaellenes modernek. Minden korszak
csinál magának új Marseillaise-t s új Kossuth-nótát. De tisztelni kell a régi
dalt. Ha teljesen megokosodik a mai embertársadalom, lesz saját himnusza.
Egyszerûbb, mint a régiek.
Budapesti Napló
1906. szeptember 2.
|