(Párizsi levél)
Az
ember véletlenül megveszi például az Autoritét s észreveszi, hogy Franciaországban
még mindig vannak harcias monarchisták. Amit Brunetière, Barrès, Bourget, hogy
három B-t mondjunk, elõkelõen hirdetnek, azt egy mérges sajtó hordja ki a
népbe. Bonapartisták és mindenféle királypártiak nótája egy: a Tekintély
visszaállítása mentheti meg Franciaországot az elpusztulástól. És a tekintélyt
az ügyvédek, az újságírók és az orvosok falták föl.
Itt
Franciaországban bátran kimondja a reakció, hogy kik a veszedelmes emberek. Ami
a zsurnalisztát illeti, nem is kell magyarázat. Az újságírót egyenesen Belzebub
látta el passe-partout-val, hogy zenebonát csináljon a földön. Az ügyvéd
született bujtogató s az orvos született ateista. És a szociológusok
legbûnösebb fajtáját is ez a három métier táplálja leginkább.
Nyugati
országokban már nem lehet még az istent sem tudományos érvek nélkül reklamálni.
Még kevésbé a mákonyos hazafiasságot beprédikálni a tömegbe. Ki kellett hát
eszelni egy népszerûsíthetõ s tudományos maszkú megállapítást. Olaszországban
és Franciaországban már minden szamár és szélhámos darálja e szofizmát. Így
hangzik: az intellektuelek politikai hatalma anarchiát teremt akármely
társadalomban. Más szóval: hájfejûeknek, hülyéknek és analfabétáknak kell
kormányozniok. Õk hozzák a törvényeket, õk vezessék a társadalmat minden országban.
Mert különben nincs rend és stabilitás. Az ember csodálkozik, hogy ezt a gaz
hülyeséget nem Magyarországon fedezték föl.
Olaszországban
azonban nemcsak az ügyvédet, az újságírót és az orvost gyûlöli ez az
úgynevezett tudományos reakció. A mûvészt, a kereskedõt s a tanítót is.
Franciaországban is így van, de nem vallja be. Hiszen már is kétharmadrésze a
francia tanítóságnak szocialista vagy radikális. Nem jó volna a többit is
elvadítani. Reakciós hitvallás szerint a valódi mûvészet olyanformán arisztokrata,
hogy politikailag is a régi arisztokrata rendhez szít. A kereskedõnek itt
Franciaországban tõkéje szokott lenni.
Ez
az: a tõke, amelynek önzésétõl Franciaországban a reakció legtöbbet vár. Õket,
a nagy és kis tõkéseket riasztgatja most:
-
Vigyázzatok, mert az újságírók, az ügyvédek, az orvosok telhetetlenek. Elõször
a fejedelmet s a történelmi arisztokráciát fogyasztották el, azután az Egyházat
rabolták ki. Most következtek ti. Elõször egyik felét, azután a másik felét
veszik el a vagyonotoknak. Telhetetlen gyomor a szabadkõmíves-gyomor. Ezek az
emberek mit sem veszíthetnek. Titokban ezek dirigálják a munkásokat, a
szocialistákat. Gyertek hozzánk, míg késõ nem lesz.
Amit
Magyarországon még csak dadogva mond a reakció, annak Nyugaton már fényes
stilisztikája van. Igaz, hogy Magyarországon még vagy kétszáz évvel hátrább
állanak az agyak. Ott nem kell a hatalmat az intellektuelektõl félteni. A
parlament s a hatalom kérdése e teória szerint a legideálisabban van megoldva.
Hájfejûek, hülyék és analfabéták parlamentje az úri parlament. Valóban
Franciaország és Olaszország bölcs és bús patriótái irigykedve nézhetnek
Keletre. Arra az országra, melyet megkímélt az intellektuális veszedelem.
(Párizs,
szeptember 4.)
Budapesti Napló
1906. szeptember 8.
A. E.
|