|
Pierre
Lotit is elérte végre az õ igazságos sorsa. Veszedelmes szélhámos volt ez az
elegáns tengerész. Mivel Franciaországban szépen írni a csecsemõ is tudhat,
Pierre Loti szépen írt. Mivel itt a levegõben van az elõkelõ melankólia, õ
boltot rendezett belõle. És mivel a fáradt, fonnyadt francia burgeoisie imádja
az egészséges barbárságot és egzotikumot, Loti, az okos Loti, fölcsapott Kelet
specialistájának. Annyi életet nem tudott soha megérezni mint egy kétnapos
kutyakölyök. Mûvésznek olyan mûvész, mint Malonyay Dezsõ, aki az õ magyar
majmolója. Valóban méltó oszlopa az Akadémiának. Sokat fog még írni: ez is
bizonyos. Kiadót is talál az írásaihoz mindig. Az ilyen nagyszerû svihákok
értenek ehhez. De attól már véglegesen elesett Pierre Loti, hogy
írásmûvészethez értõ komoly emberek õt valaha is komolyan vegyék.
Ki
hinné, hogy Loti tragédiáját Japán indította meg? Krizantém kisasszonyát
Magyarországon is ismerik. Az orosz-japán háború révén Európa megtudott egyet
és mást Japánról, melyet eddig a Pierre Loti írásából és a Gésák operettbõl
ismert. Ekkor derült ki, hogy egy-két látó kritikusnak igaza volt. Svihák úr ez
a Pierre Loti úr. Jó: valakit ne érdekeljen Párizs és Európa. Ne érdekeljen
valakit se jelen, se jövõ. Sõt a múlt sem. Adjon nekünk olyan fantazmákat, hogy
idegorvosokhoz kelljen fordulnunk. De mindebben benne lehet s benne legyen az
élet. És ami az életnél is több: egy egyéniségnek teljes õszintesége. Loti, az
állami tengerész, alapjában egy - kalóz. Ráles a szamár érdeklõdéseinkre s
mindarra, amibõl hasznot lehet húzni a könyvpiacon.
A
Les Désenchantées-vel, új regényével betelt a türelem serlege. Sztambuli
háremek nõirõl szól e regény. Lotit nem érdekli Veturia. Nem érdekli Kleopátra.
Sem Edusa, sem Pompadour. Sem Nóra, sem a proletárnõ. Ehhez joga van. De Loti
egy teljesen hazug, szentimentális Benczúr-képet festett a török háremrõl.
Minden francia nõ egy kicsit grizett. Nos hát a Loti regénye egy grizettek
irodalmi pártolására épített regény, milyet még kevés kritikájú magyar lapok is
csak a fordítási díj elengedésével merhetnének regényrovatukban leközölni.
Loti
a török nõért busong. Mi, modern lázadók, érezzük, hogy a modern társadalom
asszonya érzi legfájdalmasabban az asszonyi rabszolgaságot minden korok asszonyai
között. Õ Fatimérõl dalol, akivel még magam is cserélnék, holott férfiú vagyok
vagy volnék.
Egymás
után kapja a gyilkos kritikákat a Loti könyve, melyet az ember, ha ízlése és
mûvészi hitvallása van, csak bosszús okulás kedvéért olvashat végig. Valóban
még Ohnet is nagy író. Még a magyar koszorúsok is azok, ha Loti két, sõt három
kontinens divatos írója lehet.
(Párizs,
szeptember 3.)
Budapesti Napló
1906. szeptember 8.
A. E.
|