|
(Egy
barátomtól, kivel Debrecenben valamikor együtt jogászkodtam, furcsa levelet
kaptam tegnap. Mivel méltatlan vagyok e barátom bizalmára mindenképpen, áruló
leszek. Íme a levél, mely itt Párizsban az én titkom maradna. Engem nem turbált
meg, de otthon, Magyarországon, érdekes lehet.)
Kedves
barátom, sok töprengés után mégis csak megírom e levelet. Bizalommal fordulok
hozzád, kivel valamikor egy hajóban eveztem. Te elkerültél hazulról s nem
sejted, milyen fölfordult világ van itt. Legokosabb volna minden okos embernek
teketóriázás nélkül megbolondulni. Sejted-e például, hogy Magyarországot idegen
kezekre akarják játszani? És sejted-e, hogy kik akarják? Aligha. Hát tudd meg,
hogy a leggõgösebb magyarok. Nagy, nagy magyar urak. A nemzet színe-virága. És
az õ csatlósaik. Emlékezhetsz, hogy én azok közül a demokraták közül való
vagyok, akik nem szeretik a zsidókat. Undorodom bizony én a mágnás-canaille-tõl
is. A méltóságos papok sem az én embereim. Fütyülök az iskolai históriára.
Nekem Gyula vezér Dózsa György és Martinovics voltak mindenha a kedvenceim. És
képzeld: ez idõ szerint szorulnak Magyarországon a mágnások. Nagy drukkjokban
máris kiizzadtak egy veszedelmes és bolond teóriát. Ravasz, jezsuita
újságjukban akarják ezt leadni az álmélkodó Magyarországnak. Azt hirdetik, hogy
az arisztokrácia: jogos vezetõje Magyarországnak. Az átöröklés törvényeit
feszegetik. A mágnásoknak van múltjuk. Tehát õk intelligensebbek, mint mi, nem
mágnások. Kifinomodottak, akik már pelenkájukban kultúrát õriznek. Hát ez az én
megrökönyödésemnek az oka. Ha az intellektuális kiválóságot így származtatják,
mi lesz ebbõl a szegény országból? Valósággal átnyújtják így Magyarországot a
zsidóknak. Végre is akármilyen antiszemita legyen az ember, vaknak és hülyének
nem kell lennie. Érted már mirõl van szó? Hát egy Andrássy Gyula vagy akárki,
mérheti-e magát akárcsak egy Kohnhoz is? Hiszen Andrássy Gyulának a legrégibb,
ismert õse is csak barbár volt, mikor a Kohn õse már vagy ezer éves nagy
kultúrával dicsekedhetett. Te tudod vagy tudhatnád legjobban, hogy
Franciaországban még XVI-ik Lajos idején is és egy Eszterházyt is csak úgy
tekintették Versailles-ben, mint valami tatár kánt. Mint különös, érdekes
fél-barbárt. A Károlyiak õse turk rabszolga lehetett, mikor a Kohnok és Kleinok
õsei Róma világuralmát kikezdték. A Halotti beszéd régi írásmû. De Mózes öt
könyve mégis csak régibb. Polónyi Géza legdédebb apja még csak ugatásszerûen
tudott beszélni, mikor már Dávid király csodálatos költeményeket csalt ki a hárfájából.
Ami igaz, az igaz. Rettenetesen bûnös emberek azok, akik az arisztokrácia
hatalmát az intellektuális képességek átöröklésének ilyen bizonyságaival védik.
A nemzeti demokrácia korában. Hiszen akkor görög, zsidó, örmény, cigány a
fejünkre nõ. Valamennyinek történelmibb a kultúrája, mint a mienk. És akkor mi
Petur bánok akár rögtön Banda Marciékat és Vörös Elekéket ültessük a nyakunkra.
Lévén a hindú kultúra körülbelül minden kultúrának õse. História, õsiség
átöröklés. Hiszen így eleve megölnek például minket, akiknek az õseik nem
tudtak jól rabolni. Kurta nemesek voltak, mint a tieid. Vagy szegény jobbágyok,
mint az enyéim. Mi lesz, ha a magyar mágnások védõinek érvét átveszik és
hirdetik majd itt mindenek? Traján császár utódja: Krecz Von, bihari móc,
egyszerûen imperátor kíván lenni. És akkor minden zsidó legalábbis mediatizált
hercegi rangot követelhet ebben az országban. Mit lehetne tenni?
(Mivel
nem tudom, mit lehetne tenni, leközöltem a barátom levelét. Valóban: nagy a
veszedelem. Mindenki gondolkozzon. Talán nem is olyan nagy ez a gordiusi csomó.
Csak a mágnásuralmat kellene egy jó karddal alaposan kettévágni a demokrata
Magyarországnak.)
(Párizs,
szeptember 8.)
Budapesti Napló
1906. szeptember 11.
A. E.
|